Mire (nem) jó a demokrácia

A Fidesz–KDNP kétharmada a liberálmarxisták szerint a demokrácia halála.

Budapest, 2009. január 29. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök interjút ad Kuncze Gábornak, a Klubrádió mûsorvezetõjének, az SZDSZ volt elnökének a Parlament folyosóján, amikor az Országgyûlés rendkívüli ülést tartott a gazdasági válságról. MTI Fotó: Beliczay László Fotó: Beliczay László Forrás: MTI

Ülök a fotelben és olvasok. Olvasom az online Mandinert, s egyik cikke alatt szellemes, no meg nagyon igaz kommentre bukkanok. „Azért adtunk 2/3-ot a Fidesz–KDNP-nek, hogy ne kelljen veletek semmiről sem megegyezni. Ha a 2/3 ellenére is kötelező a megegyezés, akkor minek a választás?”

Idestova több mint két évtizede tudjuk, hogy a választás a demokrácia ünnepe. Már amennyiben a magukat demokratáknak fényező liberálmarxisták nyernek. Amennyiben nem, az a demokrácia halála.

A demokrácia meglehetősen ingatag fogalom, noha az európai civilizáció alapvetése. Ingatag, mert ugye, az antikvitásban, az ókori Görögország városállamaiban demokratikus jogok a rabszolgákat nem illették meg. A demokrácia bölcsőjében jól megfértek egymással a demokratikus jogaikkal élő polgárok és az ő, jogaiktól megfosztott rabszolgáik.

Miként bő két évezred múltán az Amerikai Egyesült Államokban. Ennek értelmében a rabszolgatartás nem mond ellent a demokráciának. Hiába is hőbörögnek az antifa uszította BLM mozgalmárok, akik úgy üvöltenek a fehér felsőbbrendűség, a feketék elnyomása ellen, hogy közben az indiánok rezervátumokban élnek. Lévén a kontinens őslakosait lágerekbe terelték. Ez is belefér a demokráciába. Legalábbis az angolszászba, amely pedig a modern demokrácia bölcsője, ugyebár.

E bölcsőben ringatott gyarmatokon a bennszülöttek jó leckét kaptak a demokráciából. Kanadában például az őslakos gyermekeket elszakították családjuktól, s bentlakásos iskolákba kényszerítették. Az azokban folyó oktatás-nevelést hatezernél többen nem élték túl. A demokraták okultak a szomorú esetekből és 1996-ban bezárták az utolsó ilyen iskolát. Igen, 1996-ban! (14 esztendővel a Nagy-Britanniától való teljes függetlenséget követően.) Nem jutott jobb sors az ausztráliai bennszülötteknek sem, ám ők legalább már a ’60-as évektől szavazati jogot kaptak, amivel a 65 ezer legyilkolt „vadember” már nem tudott élni.

A demokráciával tehát jól megfér a kényszerátnevelés, az őslakosság kiirtása.

Ha már szóba került a választójog, lássuk, miként alakult a demokrácia történetében a nők voksoláshoz való joga. (Ha még píszí egyáltalán a demokráciában női nemről beszélni.)

Az Egyesült Államokban először 1869-ben élhettek e jogukkal a szebbik nem tagjai, azaz hat évvel a rabszolgaság eltörlését követően. Az olyan, hagyományosan demokratikus államban, mint Svájc, erre 1971-ig kellett várni, míg Olaszországban és Franciaországban 1945-ig. (E dátum Magyarországon 1919.)

Á propos de République française. A francia forradalomra olyan büszkék a gallok, hogy mai napig himnuszuk a Marseillaise. Ezt énekelték akkor is, amikor ötvenezer vendée-i civilt koncoltak fel, akik felkeltek, mivel bezáratták a templomokat, betiltották a keresztet. (Hoppá! Nem ismerős?) A katolikusok leölése, a templomok bezárása belefér a demokráciába.

Amibe a kétharmad mára cipőkanállal sem. Mármint a Fidesz–KDNP kétharmada. Mert a liberálmarxistáké simán. Az új múlt úgy tartja, az 54,15 százalékot elnyert komcsik, 1994-ben gesztust gyakoroltak, ezért emelték be a kormányzásba a szadeszt, a maga 17,62 százalékával. Persze ez hazugság. Egyfelől külföldi demokrata államok megüzenték, hogy eljött az ideje egy liberális miniszterelnöknek, amit persze nem mertek meglépni a posztkomcsik, helyette stratégiai minisztériumokat osztottak a koalíciós partnernek, hadd csóválja a nagy vörös kutyát a farka. Másrészt meg így lett meg a kétharmad. (Ennyit a jó emberkedésről.) Meg így lett meg 2002 után a Csillag miniszter-féle korrupciós botrány, abból Megyó távozása, Kuncze zsarolásának hála pedig jött Fletó. Aki elhozta nekünk a sünt, a vízágyúzást, a kardlapozást, a szemkilövetést. Mert ezek szintén a demokrácia kellékei.

Az ellenben nem, ha egymás után három voksoláson dönt úgy a választópolgár: a Fidesz–KDNP pártszövetség vezesse az országot kétharmados felhatalmazással. S hogy miért dönt ekképpen? Arra a kommentelőtől kölcsönzött gondolattal válaszolok: hogy „ne kelljen semmiről megegyezni” a demokratákkal.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.