„A magyarok hősei is ilyenek: mocskosak, sikertelenek, tragikus tévedésekkel és szégyenletes bűnökkel terheltek – s ilyenek a mai magyarok is, akik kétségbeesetten próbálják eltussolni a múlt bűneit, és nem akarják látni a jó szándékot a félresiklott tettek mögött: semmit nem tanultak az őseik meg az elődjeik bűneiből, inkább az ellenséges törzs egykori tolvajlásaiból és gyilkosságaiból faragnak fegyvert azok leszármazottjai és utódjai ellen” – írta Puzsér Róbert publicista legutóbb a Magyar Hangban.
Nos, Puzsér Róbert csúsztat és téved.
A hőseink ugyanis nem mocskosak, sikertelenek, sem nem szégyenletes bűnökkel terheltek. Az ilyen embereket ugyanis nem nevezzük hősnek, az ilyen magyarokat senki sem tartja hősiesnek.
Különben is micsoda torz lelkület kell ahhoz, hogy az őseinkben csak a bűneiket lássuk, hogy csak a mi bűneinket vetítsük vissza rájuk? Történelmünket illetően fontos a tisztánlátás, de gazdag múltunk miatt nem szorulunk arra, hogy a szükségből erényt faragjunk. Éppen ezért ne is sarkítsunk, mert nem létezik magyar eredendő bűn, és valaki nem lehet bűnös csak azért, mert magyarnak született – hiába sugallja ezt roppant agyafúrt módon Puzsér Róbert publicista a Magyar Hangban megjelent A szegény polgármester panaszai című írásában, melyben a hegyvidéki Turul-emlékmű körüli vitában fejti ki az álláspontját.
A bevezető gondolatai azonban Kertész Ákos magyargyűlölő fantazmagóriájával vetekednek.
Roppant érdekes, hogy pont a hivatásos árokbetemető, a törzsekké széthullt magyar társadalom örökös nagyfejedelem-jelöltje vetett papírra ilyen gondolatokat. Publicisztikája elején olyan mondatokat enged meg magának, amelyekkel maga is a sokat átkozott probléma részévé válik. Tegye a szívére a kezét az, aki szerint ez a mondat a magyarok közti ellentéteket tompítja és nem élesíti:
„A magyarok hősei is ilyenek: mocskosak, sikertelenek, tragikus tévedésekkel és szégyenletes bűnökkel terheltek.”
Tudjuk jól, hogy melyik rendszer sulykolta azt, hogy a magyar bűnös nép, a magyar a világ leghitványabb nemzete, a magyar sorsa az, hogy lelkiismeretét örökké terhelje, gyötörje a múltja, vélt és valós bűnei egyaránt – míg másokét nem. Tudjuk jól, hogy ötven évig szorgosan dolgoztak azért, hogy a magyarnak ne legyen egészséges önképe, hogy a díszmagyar helyett a ciliciumot tegyék magyar nemzeti viseletté. A hősök kultuszát Magyarország idegen megszállásait követően betiltották. Évtizedekig nem lehetett megemlékezni róluk, tetteiket elferdítették, meghamisították. Legtöbbjükről ma sem esik szó az iskolákban.
