Mottó: „…én vezető akartam lenni, azt akartam, hogy a világ kicsikét olyan legyen, mint amilyen én vagyok. Azt gondoltam, hogy belőlem nagyon jó politikus lesz, azt gondoltam, hogy egyszer miniszterelnök leszek...” (Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
Hazudni sokféleképpen lehet. A volt miniszterelnök a legnagyobb hazai szakértője a témának, szemrebbenés nélkül, mint a vízfolyás. Azt is tudja, hogy a féligazság vagy az igazság bizonyos részleteinek elfedése is hazugság. Most éppen ezt a módszert gyakorolta Gyurcsány Ferenc a közösségi oldalán elhelyezett videóban, ahol egyenesen hazaárulással vádolta a kormányt, amiért nem élt az uniós beszerzésből Magyarországnak járó Moderna-vakcina lehívásának lehetőségével. A baloldal vezére szerint a kormány hibájából a dánok, a franciák és a németek vitték el hazánk elől a vakcinákat.
A Waterloo-t is emlegető Gyurcsány uszító posztja – nem meglepő módon – ezúttal sem állja ki az igazság próbáját, de nyilván nem is ez volt a célja. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter már szombaton világosan elmagyarázta a közösségi oldalán, hogy miért lett volna teljesen felesleges lehívni a Moderna-vakcinákat. A gyengébbek kedvéért az uniós szerződés ide vágó részleteit is bemásolta, amiből egyértelműen látható, hogy hazánk legkorábban a harmadik negyedévben juthatna hozzá a milliós nagyságrendű Moderna vakcinaszállítmányához, de akkor már egyéb beszerzésekből annyi oltóanyagunk lesz, amiből minden felnőtt magyar állampolgárt be lehet oltani. Az uniós lehívások ráadásul az eredeti időpontokhoz képest is rendszeresen késnek, megbízhatatlan az érkezésük ideje.
Ez tehát a teljes igazság, aminek a lényegi részét egyszerűen elhallgatta a baloldal újabban előszeretettel moralizáló vezére. Nekünk, akik jól ismerjük Gyurcsányt és az általa is képviselt politikai iskolát, nem meglepő, hogy ismét a valóság meghamisításával próbálja aláásni a kormány iránti bizalmat. Nekik a hazugság a politikai eszköztár nélkülözhetetlen eleme, bármennyire is igyekeznek új imázst varázsolni a baloldal régi-új vezérének, a visszafogott, olykor filozofáló centrumpolitikusi szerep idegen számára, a báránybőr alól újra és újra kivillannak a farkasmancsok.
