Elszabadult az őrület a Városházán

Hamarosan eljön az a pillanat, amikor a többség megunja, hogy egy emberkísérlet részeseként a bolondot járassák vele.

20191016 Budapest képen: Karácsony Gergely főpolgármester Nemzetközi sajtótájékoztató Budapest mindenkié címmel. fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Budapest egy nagy falu – szoktak vicceskedni vidéken, de a humort értő fővárosiak sem sértődnek meg, ha ezt hallják. Persze mindenki tudja, hogy milyen különbség van a kistelepülések és egy világváros működése között, mennyire más a budapesti, illetve a vidéki létforma. Az is igaz, hogy egyes nagyvárosok között óriási különbségek vannak, az élhető lakókörnyezet, az infrastruktúra, a hangulat és a biztonság szempontjából. Fontos tényező a városok tüdejének is nevezett zöldfelületek nagysága és minősége, hiszen minden ember igényli a tiszta levegőt és a lehetőséget, hogy a lakóhelyének közelében találjon rendezett parkot, zöldterületet, ahová kiszabadulhat a betondzsungelből.

Karácsony Gergely és csapata még a 2019-es önkormányzati választási kampányban ígért is erdőt, ligetet, parkot mindenhová, aztán a győzelem után mintha hirtelen kollektív amnézia tört volna rájuk, megfeledkeztek az ígéreteikről, és semmilyen zöldítés nem történt másfél éven át.

Miután a főpolgármester bejelentette, hogy ennyi elég is volt neki a városvezetésből, a nulla teljesítményétől megrészegülve bejelentkezett az ország irányítására, miniszterelnök-jelölt szeretne lenni a baloldalon. Persze könnyen lehet, hogy más választása nem is volt, ezt a szerepet már 2019 októberében kiszabta rá a főnöke, Gyurcsány Ferenc. A kampányrajtja viszont botrányosra sikeredett, hazugságról hazugságra botladozik, lassan már abban sem lehetünk biztosak, hogy ez az eredeti neve, hiszen egészen banális ügyekben is kiderül, hogy kamuzott a korábban a becsületesség mintapéldányaként magasztalt pártszédelgő.

Talán ezt a kudarcsorozatot próbálja kozmetikázni olyan ötletekkel, amik viszont az abszurd humor művelőinek adhatnak komoly muníciót. Már a korábban kiötlött rovarhotel is súrolta ezt a határt, de az utóbbi hetekben rátett két lapáttal a kampánycsapata, és előálltak a méhlegelőkkel. Ez önmagában jó kezdeményezés is lehetne, de nem úgy, ahogy a dilettáns fővárosi vezetés kapkodva – mert ugye el kell terelni a figyelmet a főnökük botrányairól – kijelölt néhány gazos, parlagfüves területet szegény méheknek. Olyan helyeken is kitették a méhlegelő táblát, ahol kétszer két sávos, hatalmas autósforgalmat lebonyolító utak között terjed pár négyzetméternyi gaz. A méhek azért okosabbak, mint Karácsonyék, és tudják, hogy virágport csak ott találnak, ahol virág is van, és azt általában nem a gyomok között keresik.

De nem kellett sokat várni és – ha már lúd, illetve juh, legyen kövér! – Budapest főtájépítésze meghirdette a fővárosi juhlegelők létrehozását. Bardóczi Sándor szerint ugyanis minden pozitívuma mellett kissé túl nagy a felhajtás a fatelepítések körül, egy ősgyep mind a szén-dioxid megkötésében, mind a párologtatásban többet tud, mint egy fásítás. Hozzátette: az olyan természetvédelmi területeinken, ahol a biodiverzitás megőrzéséhez a kaszálórétek fenntartása a cél, szeretnék meghonosítani a legeltetést. Fontos, hogy a legelőnyomás elsősorban az ökoszisztémát szolgálja, és ne a nyájak vagy gulyák gazdasági haszna legyen a fontos. Nem az a cél ugyanis, hogy a szürke marhák vagy a juhok kielégítsék az éhező város igényeit, hanem a természeti értékmegőrzés.

Minden világos. Micsurin elvtárs szellemi utóda feltalálta a magyar narancsot, azaz a fővárosi juh- és marhalegelőket, ahol a patások kedvükre habzsolhatják a nem létező kaszálórétek növényeit, mintegy őrizve a biodiverzitást. Nagyszerű gondolat, mint ahogy a Rákosi-rezsim idején is annak tűnt, amikor rizstermelő nagyhatalommá akartunk válni, csak hát az a csökönyös természet – a klimatikus viszonyok és a termőföld adottságai – az istenért, na meg az elvtársakért sem akarta a magyar csodát.

Ízleljük azért egy darabig ezt a rendkívül haladó ötletet: kaszálórét, juh- és marhalegelő a nagy Budapesten. A magam részéről elkötelezett állatbarát vagyok, és mindenek fölé helyezem a természeti törvények tiszteletét, mert az emberiség része a nagy egésznek, tehát ha a természetet figyelmen kívül hagyjuk, akkor önmagunkat sem becsüljük, sőt végső soron önmagunkat pusztítjuk el. De létezik észszerűség is a világon, mindennek van helye, a természetes környezetében érzi jól magát egy állat is. Mint ahogy a szántóföld közepére sem építünk erőművet, egy világvárosban sem lehet kaszálókat és legelőket teremteni a beton- és üvegépületek közé. Egyéb zöldterületnek így is bőven akad hely Budapesten, hogy csak egy példát említsek, ott van a Népliget, ami a város belsejében terül el, de a fővárosi vezetés másfél éve még az állagmegőrzéssel sem foglalkozik, pusztul, rohad a hatalmas park.

A Népligeten kívül még tucatnyi terjedelmes zöldterületet említhetnék, ahol hasonló áldatlan állapotok uralkodnak, de Karácsonyék inkább méhlegelőkkel és juhlegelőkkel akarják pótolni a mulasztásukat. Persze érthető, hiszen ezekkel gyakorlatilag semmi teendő nincs, elég kitenni a táblát egy-egy gazos területre, és máris kész a legelő. A semmittevés és a handabanda sokkal egyszerűbb, mint alkotni, fejleszteni, építeni bármit.

Ezek után kíváncsian várom az újabb kiváló és haladó baloldali ötleteket, amikkel Budapestet egy hatalmas szafariparkká alakítják. A már említett Népligetből majd kengurufuttató és tevelegelő lesz? A Margit-szigetre a Duna közelsége miatt esetleg aligátortanyákat álmodnak Karácsonyék? Nem feledkezhetnek meg az apróbb rágcsálókról sem, a szűkebb, zsúfoltabb belvárosi utcák a legideálisabb élőhelyet biztosíthatják a patkányoknak és az egereknek, amihez semmit nem kell tenni, csupán meg kell szüntetni a szemétszállítást.

Mielőtt az őrület elhatalmasodik a Városházán, azt azért világossá kell tennünk, hogy Budapest lakói – bár rendkívül türelmesek – nem birkák. Hamarosan eljön az a pillanat, amikor a többség megunja, hogy egy emberkísérlet részeseként a bolondot járassák vele, és átlátszó politikai hatalmi célokkal minél rosszabb életkörülményeket teremtsenek a fővárosban, hogy ezzel a budapestieket a kormány ellen hangolják a jövő évi választásokon.

Még néhány agyatlanul kialakított kerékpársáv, lezárt útszakasz, föld alatti szurikátalegelő vagy bármilyen bornírt ötlet, és Karácsony mehet vissza Zuglóba, ahol ha meghúzza magát, talán még el sem ássák.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!

Borítókép: Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere. Fotó: Mirkó István