„A gyermekpornográfia fogyasztói a való életben is veszélyt jelentenek a gyerekekre?” – teszi fel már cikkének címében a költői kérdést a Dívány médiamunkása. Nyilvánvalóan nem. Egyáltalán nem veszélyesek, ugyanis józan paraszti ésszel belátható, hogy a beteges vágyakat kordában lehet tartani. Szigorú és konok rend van a pedofilok fejében, tudják, hogy meddig érhet el a kezük. És e gondolathoz nyilván találtak egy kutatást is, szavahihető brit polihisztorok írták. Szakik.
A cikk lényege, hogy aki csak használja, nézi a gyermekekről készült pornográf felvételeket, miközben a Kádár-korszak kitekert nyelvén szólva „önerotikus célzattal maszekol”, az nem vonható felelősségre, nem bélyegezhető meg (bár igaz, ők tartják fenn ama iparágat, mely a gyermekek bántalmazásából él).
„Börtön jár-e ezeknek az embereknek, amiért egy olyan iparágat támogatnak, ami felfoghatatlan mértékű sérüléseket okoz a legvédtelenebbek számára? Indokolt-e az ilyen tartalmak fogyasztói ellen nagyobb szigorral fellépni, lenne-e ennek elrettentő ereje? És vajon egyenes út vezet-e a gyermekpornográf tartalmak fogyasztásától a molesztálásig?”
Csupa-csupa értelmes, okos, logikus kérdés. A válasz nyilvánvaló: nem, dehogy, méghogy! A gyermekerőszakoló gonosz ember, ám aki nézni szereti a gyermekerőszakoló gonosz embert, amint gyermekeket erőszakol, az csak műélvező, pedofil hobbista. Akár repülőgépmodelleket is gyűjthetne, de valamiért mégsem azt teszi.
Milyen érdekes, hogy amikor Kaleta Gábor karrierdiplomata lebukott – laptopján egy kisebb galaxisnyi gyermekpornográf felvételt tárolt –, akkor a hasonló szellemiségű lapok a bebörtönzését követelték, mert ezt a gyalázatot nem nyeli le a társadalom. Amíg Kaleta Gáborról szólt a fáma, addig kőszívűnek mutatkoztak, most, hogy a jelenségről van szó, sőt már népszavazást is tartanak a gyermekvédelemről, az említett médiumok már el is kezdték a megfelelő irányú érzékenyítést: aki csak nézi, aki használja, az nem bűnös, csak más.
Idézek a cikkből:
„Az alacsony kockázatú személy börtönbe kerülése (magyarán a »felhasználó« – a szerk.) azt jelentené, hogy szabadulása után a megbélyegzés miatt nehezebben talál munkát vagy lakást, a környezete kirekeszti, és ez megnehezíti számára a reintegrációt és a társadalommal való együttműködést, márpedig az, aki nem talál munkát vagy lakást, további veszélyt jelenthet a társadalomra.”
