Ülök a fotelben, és az eszkimó színt olvasom, Madách Imre remekművének, Az ember tragédiájának utolsó előtti jelenetét. „Ádám: Mit járjuk e végetlen hóvilágot, / Hol a halál néz ránk üres szemekkel […] / Oda vezess, hol pálmafák virulnak, / A napnak, illatoknak szép honába, / Holott az ember lelke, erejének / Öntudatára fejlődött egészen. –
Feltehetőleg ezekre már nem lesz igény
A honi pöcegödör ellenzéki sajtó még töpreng egy kicsit, terrortámadás történt-e Magdeburgban vagy sem.