Ülök a fotelben, és az eszkimó színt olvasom, Madách Imre remekművének, Az ember tragédiájának utolsó előtti jelenetét. „Ádám: Mit járjuk e végetlen hóvilágot, / Hol a halál néz ránk üres szemekkel […] / Oda vezess, hol pálmafák virulnak, / A napnak, illatoknak szép honába, / Holott az ember lelke, erejének / Öntudatára fejlődött egészen. –

Egy asztalnál a kijevi Casanovával
Jóérzésű ember megválogatja, kivel ül le vacsorázni. Donald Trump ilyen ember. Bohócokkal, péniszakrobatákkal nem kíván vacsorázni. Megértem, hiszen én sem látnék szívesen hívatlan vendéget a karácsonyi gyertyafényben.