De van, amin még változtathatunk. Ne gondoljuk azt, hogy itthon, főleg háborús időben, amikor küszöbön van egy gazdasági válság is, a nemtörődömség megengedhető. Gondoljunk bele, hány republikánus szimpatizánsnak fájt a feje másnap, hogy nem ment el a nagy napon szavazni? Pedig ha visszagondolunk hazánkra, a választások napja könnyen lehet, hogy egy gyönyörű tavaszi napra esik, amikor jobb lenne kirándulni vagy egész nap a kertben henyélni, olvasni. Gondolhatnók, „ez a Márki-Zay úgysem nyer, a sajátjai is utálják”…

Persze, hogy nem kedvelik! De a szuverenitáspártiak felé irányuló gyűlölet, amit a – többnyire külföldről is pénzelt – sajtó az egekbe fog korbácsolni harmadikára, el fogja őket vinni addig a bizonyos X-ig. És a győzelem csak akkor biztos, ha már megtörtént. Az pedig mindenkin múlik, és soha nem a kampány alatt dől el, hanem április harmadikán. Amiről ma azt gondoljuk, hogy lehetetlen, holnap valósággá válik, akiről azt gondoljuk, alkalmatlan és veszélytelen, a gyűlölködő és félrevezetett tömeggel a háta mögött erőssé lehet.

Rajtunk múlik, hogy élünk-e a jogunkkal, hogy megvédjük az országot a tébolyult, céltalan, szélkakas-forma szerencselovagoktól, vagy a kényelmünket, a hamis biztonságérzetünket, az esetleges személyes sértettségünket félretéve józanul és felelősen a nemzet szabadsága és szuverenitása mellett voksolunk.

Borítókép: Joe Biden (Fotó: Europress/AFP/DREW ANGERER)

...

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!