Habzó szájjal átkozódik Tóth Ákos. Hogy ki az? Teljesen mindegy. A sátáni gyűlölet olyan alakban jelenik meg, amilyenben akar. Vagy tud.
Most épp egy Tóth Ákos jutott.
Azt írja a sátáni gyűlölet a Jelen című bolsevik hecclapban, hogy Kövér László baromarcú, meg hogy gané.
A sátáni gyűlölet ezt ironikusnak szánt szövegkörnyezetben teszi, mintegy megidézve a többi sátáni gyűlölet, vagyis az úgynevezett libsi ellenzék vélt dilemmáját, hogy miképpen is kell nevezni a magyar Országgyűlés elnökét, aki tisztségét a magyarok soha nem látott egységben és többségben kifejezett választási döntése nyomán tölti be.
Így tehát a sátáni gyűlölet, amely azért bukik el mindig, törvényszerűen nevetségesen, mert nem ismer határt és arányérzéket, a magyarokat nevezi baromarcúnak és ganénak, utóbbi minősítést épp avval indokolva, hogy „nem lehet kizárólag a libsi urbánusoknak politizálni, szép, cizellált szavakkal illetve Kövér Lászlót, például pernahajdernek vagy pedellusnak minősítve őt, hiszen ez nem elég kemény a vidékieknek, nem, a gané biztos jobb volna, az a legvidékibb vidéken is bejön, így biztosan meg lehet szólítani a falvakban élőket is”.
A sátáni gyűlölet soha nem változik, a sátáni gyűlölet óraműpontossággal gyűlöli a vidék Magyarországát, mert a vidék Magyarországa felismeri és undorral eltaszítja a sátáni gyűlöletet.
Szóval megint nem történt semmi váratlan, semmi újdonság, a sátáni gyűlölet mindig ugyanolyan, legfeljebb az ürügy változik.
