Kövér László megvédte a törvényhozás méltóságát

Habzó szájjal átkozódik Tóth Ákos. Hogy ki az? Teljesen mindegy. A sátáni gyűlölet olyan alakban jelenik meg, amilyenben akar. Vagy tud.

Most épp egy Tóth Ákos jutott.

Azt írja a sátáni gyűlölet a Jelen című bolsevik hecclapban, hogy Kövér László baromarcú, meg hogy gané.

A sátáni gyűlölet ezt ironikusnak szánt szövegkörnyezetben teszi, mintegy megidézve a többi sátáni gyűlölet, vagyis az úgynevezett libsi ellenzék vélt dilemmáját, hogy miképpen is kell nevezni a magyar Országgyűlés elnökét, aki tisztségét a magyarok soha nem látott egységben és többségben kifejezett választási döntése nyomán tölti be.

Így tehát a sátáni gyűlölet, amely azért bukik el mindig, törvényszerűen nevetségesen, mert nem ismer határt és arányérzéket, a magyarokat nevezi baromarcúnak és ganénak, utóbbi minősítést épp avval indokolva, hogy „nem lehet kizárólag a libsi urbánusoknak politizálni, szép, cizellált szavakkal illetve Kövér Lászlót, például pernahajdernek vagy pedellusnak minősítve őt, hiszen ez nem elég kemény a vidékieknek, nem, a gané biztos jobb volna, az a legvidékibb vidéken is bejön, így biztosan meg lehet szólítani a falvakban élőket is”.

A sátáni gyűlölet soha nem változik, a sátáni gyűlölet óraműpontossággal gyűlöli a vidék Magyarországát, mert a vidék Magyarországa felismeri és undorral eltaszítja a sátáni gyűlöletet.

Szóval megint nem történt semmi váratlan, semmi újdonság, a sátáni gyűlölet mindig ugyanolyan, legfeljebb az ürügy változik.

További Poszt-trauma híreink

Kövér László: Gyurcsány minden létező bűnt elkövetett a nemzet ellen

A sátáni gyűlölet ürügye most az, hogy Kövér László igen helyesen megakadályozta, hogy a moslékkoalíció legméltatlanabb gazemberei parlamenti bizottsági tisztségeket töltsenek be. Megjegyzem, még többet is távol kellett volna tartani, de ez is valami.

Mi sem természetesebb, mint hogy a választás rendje elleni bűntettel, súlyos testi sértéssel és garázdasággal gyanúsított, ráadásul az alaptörvény jogtipró, puccsista átírásával kampányoló, vagyis magyarul a törvényes rend ellen uszító Varju Lászlónak semmi keresnivalója a Népjóléti Bizottság élén. Mi sem természetesebb tehát, hogy a Tóth Ákosnak látszó sátáni gyűlölet a normalitás ellen és a gyurcsányista gazember mellett ágál, akit az alkotmányos rend elleni bujtogatás miatt is elő kellene venni.

És mi sem természetesebb, hogy a Tóth Ákosnak látszó sátáni gyűlölet a Momentumnak látszó külföldön gyártott termék mellett vonyít, amiért nevezett agentúrát Kövér László nagyon helyesen távol tartja a Nemzetbiztonsági Bizottságtól. És mi sem természetesebb, mint hogy a Tóth Ákosnak látszó sátáni gyűlölet a zavaros marxista Jámbor András mellett ajvékol, aki nagyon helyesen nem lehetett az Országgyűlés jegyzője, mert pimaszul kinyilatkoztatta, hogy neki igazából csak a pénz miatt fáj a foga a tisztségre.

Kövér László a magyar Országgyűlés egyáltalában még menthető méltóságának védelmében azt tette, ami kötelessége. A házelnök a magyar érdek, a nemzetépítés, tehát a jövő harcosa. Nem mondom, lennének még ötleteim, az alkotmányos rend ellen uszító szemkilövető hazaárulót például markos poroszlókkal hajíttatnám ki a Parlament épületéből, de erre sajnos nincs mód, pedig elemi társadalmi igény lenne rá.

Mindenesetre a Tóth Ákosnak látszó sátáni gyűlölet viszont a bolsevik propagandakiadvány megtévesztő neve ellenére nem a Jelen, hanem a légmentesen záródó szarkofágba temetendő befejezett múlt, amelyen mindig diadalmaskodik az élet valósága.