Nyugat-Európában iszlám honfoglalás zajlik: a szélsőséges muzulmán nézetek és értékrend szisztematikus terjesztése, inváziója. Ez a folyamat a nyugat-európai társadalmak minden szegmensében végbemegy, s aki azt hiszi, hogy mindez csak egy-egy városnegyedet, no-go zónát érint, az nagyot téved. Már az üzleti életben, a nagyvállalatok kozmopolita világában is megjelent az erőltetett iszlamizálódás, s jelzésértékű, hogy éppen a balliberális HVG számolt be arról, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) bécsi székhelyű fejlesztési bankja (OPEC Fund for International Development, OFID) a szaúdi vallási szigort kezdte számonkérni az alkalmazottain.
A Profil című osztrák lapot idézve írták, hogy az évtizedeken át csöndben működő, a fejlődő országokat finanszírozó intézmény vezérigazgatói irodája szinte megközelíthetetlen erődítménnyé vált, onnan szorgalmazzák a munkahelyi imádkozást, ezért még a pénzintézeti palota földszintjét is – ahol azelőtt jógázásnak csináltak helyet – imateremmé alakították. Az OPEC bank hét volt munkatársa is megerősítette, hogy a személyzeti csoport a „Szaúd-Arábiáról jót vagy semmit” jelszavával figyeli a dolgozók megjegyzéseit, az alkalmazottak között pedig diszkriminálják a nem muszlimokat, az európai női kollégákkal pedig kifejezetten megalázóan viselkednek: nem fognak velük kezet, nem néznek a szemükbe, és még szexuális zaklatásnak is kiteszik őket.
A bank nyilvánossághoz forduló munkatársai szerint a hangulat akkor változott meg, amikor az OFID vezérigazgatói posztjára 2018-ban Abdulhamid Alkhalifa került. Az új vezető korábban a szaúd-arábiai állami befektetési alapnál (PIF) dolgozott, s a pénzügyi tapasztalatai mellett a szaúdi vallási ridegséget is magával hozta. A Profil adatai szerint legalább két tucat régi alkalmazott távozott az utóbbi hónapokban, de van, akit húszévi munkaviszony után helyeztek méltatlan pozícióba, mások táppénzre menekültek.
A vállalati szférában megjelenő iszlamizációnak rendkívül súlyos és messze ható következményei lehetnek, ugyanis a nyugati paradigmában ez a közeg az értéksemlegesség és -tolerancia terepe volt, s az üzleti racionalitás határozta meg a stratégiát. Ám az OPEC bankhoz hasonló intézmények vezetői számára láthatóan ugyanennyire fontos az iszlám nézetek más kultúrák rovására történő terjesztése. Abban is biztosak lehetünk, hogy mindez a muzulmán vállalatoknak a vezető európai politikusoknál folytatott lobbijában is megjelenik. Márpedig a brüsszeli elitet és a befolyásuk alatt álló balliberális sajtót eddig nemhogy az ellenállás, hanem inkább az öngyarmatosítás jellemezte, amikor a radikális iszlám térhódításáról volt szó. Így Németországban még csak szóba hozni is tabu a gombamód szaporodó mecseteket, pedig egyes városokra már rá sem lehet ismerni. Például a kölni müezzinek már hangszóróval is hívhatják imára a muszlimokat – és ébreszthetik fel a német lakosokat. Nem illik szót emelni amiatt sem, hogy a bandákba verődő, munkanélküli mohamedán fiatalok esetleg inzultálják a lakosokat. Sőt, már ott tartunk, hogy egyes migrációbarát körök a többnejűség engedélyezését is pedzegetik a kontinens nyugati felében élő muszlimok számára.
Bár Németország már ott tart, hogy egyes régiókban a gyermekek legnagyobb részét Mohamednek hívják, mégsem lehet kimondani, hogy a király meztelen. Aki ezt mégis megteszi, azt nácinak bélyegzik, pénzbüntetésre ítélik, vagy kirúgják az állásából. Eközben a balliberális lobbi a progresszív globális hálózatokkal karöltve arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy sokkal sürgetőbb kérdések a cisz- és pánszexuálisok jogai, vagy éppen a műanyag szívószálak betiltása.
Borítókép: illusztráció (Fotó: NurPhoto/NurPhoto via AFP)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
