A karácsony és az újév közeledtével megszaporodnak az ember postafiókjában az ünnepek alkalmából küldött jókívánságok, ki-ki hite és ízlése szerint kíván kellemes, szép, boldog vagy áldott karácsonyt. Nincsen ebben semmi különös, az egyik ezzel a szófordulattal él, a másik azzal, amit ő éppen a legalkalmasabbnak vél az ünnephez. Kivéve azokat, akik ilyenkor is a saját ideológiai megfontolásaikat tolják előtérbe, és csinálnak a karácsonyból keresztes – helyesebben keresztetlenítési – háborút.
Mint volt alma materem, a Magyarországról állítólag durván elüldözött, de még mindig vidáman működő CEU. Egykori hallgatójukként minden évben kapok tőlük „szezonális üzvözletet” (seasional greetings) és „szüneti üzenetet” (holiday message), de még csak véletlenül sem írnák le a karácsony szót. Hiába írtam vissza nekik valamelyik évben, hogy Magyarországon ezt az ünnepet karácsonynak hívják, a kisebbségi véleményekre oly érzékeny, demokráciabajnok egyetem válaszra sem méltatott.
Azért valami náluk is megragadt a karácsonyból, mert elektronikus képeslapjukon legalább egy fenyőág virít. Igaza van a miniszterelnöknek: a liberálisok tényleg nem mások, mint diplomás kommunisták, pontosan ugyanúgy működnek, ugyanazt csinálják, mint a kommunisták, csak elvégeztek mellé egy egyetemet. Annak a generációnak, amelynek volt szerencséje a kommunizmus után megszületni, erről sem tapasztalata, sem tudása nincsen, de mi pontosan emlékszünk, hogy annak idején az óvodában és az általános iskolában nem karácsony volt, hanem fenyőünnep, és miközben egymás kezét fogva mentünk körbe-körbe a feldíszített fenyőfa – szigorúan nem karácsonyfa – körül, énekeltük, hogy „Te szép zöld fenyő, köszöntünk mi téged”.
A négyelemis kommunisták, a rákosimátyások, kádárjánosok, apróantalok és biszkubélák éppúgy ki akarták irtani a vallást, mint mai diplomás utódaik. És különösen hevesen támadják a kereszténységet. Nem lehet nem észrevenni, hogy bár minden vallást ütnek, a kereszténység kapja a legtöbbet, és jól látható a törekvés, hogy a különböző vallások híveit egymásnak ugrasszák. Nem lehet másként értelmezni azt a provokációt, amely az idén eltávolította a keresztet a münsteri városházáról. Vagy azt az igyekezetet, amellyel a katolikus templomok helyén üzleteket és parkolókat építenek, miközben bátorítják és anyagilag is támogatják mecsetek építését a keresztény Európában. Nem más ez, mint a különböző monoteista vallások híveinek egymásnak ugrasztási kísérlete.
És ez az, aminek nem szabad felülnünk. Hiszen mindannyian ugyanazt az egy Istent tiszteljük. Ráadásul a világ fordul, és ahogyan az egykor egymást gyilkoló katolikusok és reformátusok kerültek egy platformra, a keresztény értékeket romboló modern világgal szembe, úgy kerülünk most egy platformra az ortodoxokkal, és hamar eljöhet az idő, amikor a törésvonal az istenhívők (keresztények, zsidók, muzulmánok) és az istentagadók között fog húzódni, és a barikád ugyanazon oldalán találjuk magunkat, például azokkal a velünk rokonságban álló, volt sztyeppei népekkel, amelyek ősi hitüket nem a keresztény, hanem a muzulmán vallásra cserélték.
Mert bár a liberálisok most arra használják a muzulmánokat, hogy minket, keresztényeket gyöngítsenek, valójában nekünk több közünk van az egyistenhívő, Jézust is prófétáik sorában tudó muzulmánokhoz, mint az istentagadó liberálisokhoz. Ezt észben tartva kívánjunk egymásnak áldott karácsonyt, zsidó testvéreinknek boldog hanukát, és mondjunk el egy imát a CEU liberálisaiért! Rájuk fér.
Borítókép: A kalocsai Nagyboldogasszony főszékesegyház (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)
