Videóinterjút készített az Index Vona Gáborral, aki mintegy tíz percen keresztül győzködte a nézőket, hogy miért is kellett az egykor szebb napokat látott Jobbik romjain egy újabb – ki tudja már számolni, hányadik – pártot létrehozni. Én nagyon megörültem a hírnek, hogy egy újabb párttal gazdagodott a hazai pártpaletta, elvégre többpártrendszert akartunk 1989-ben, csak Szentesi Zöldi kollégát sajnáltam, akinek egy csapásra elavulttá vált az ellenzéki pártokat számba vevő, a Magyar Nemzet hasábjain nemrégiben megjelent remek írása, amelyből kimaradt az azóta alakult 2RK (amit, mint azt Vona Gábortól megtudtuk, úgy kell mondani, hogy kettőerká).
Jó név egyébként ez a kettőerká, majdnem olyan jó, mint a legendás emzéperix (MZ/X) a Mézga családban, amire még a születése után több mint fél évszázaddal is emlékszünk, kérdés, hogy ki fog emlékezni a kettőerkára 2080 tájékán.
Hogy miért kellett újabb pártot alakítani, az rejtély, úgy látszik a pártelnökség olyan, mint a drog, ha valaki egyszer belekóstolt, akkor nem lehet lejönni róla, nem számít, ha a párt kicsi, nem számít, ha esélye sincsen bejutni a parlamentbe, a hazai közélet bármily kismértékű befolyásolására, a lényeg, hogy elnök legyen az ember, mert az olyan szívet melengető, amikor valaki nem Jóska, Pista, Gyuri, Peti vagy Gábor, hanem „Elnök úr”.
A magyar politikatörténet elmúlt harminc egynéhány éve tele van ilyen elnök urakkal, és üdítő színfoltként néhány elnök asszonnyal,
kezdve a számtalan kisgazda- és kereszténydemokrata-formáció elnökével, folytatva az egykori MDF-ből kiszakadt pártok elnökeivel (akik között egyetlen komoly elnök és komoly párt volt, Csurka István, és pártja, a MIÉP), és végezve a 2010 utáni időszak már-már követhetetlen pártszakadásaival, pártalapításaival, a pártok és elnökök osztódással való szaporodásával.
Persze az is lehet, hogy Vona Gábor és a kettőerká esetében nem addikcióról van szó, és nem is a parlamentbe jutás a cél, hanem az egész egy üzleti vállalkozás, aminek a célja a bűvös egy százalék megugrása, ami fölött már egészen szép kis summát lehet az állami költségvetésből kiszakítani párttámogatás címén.
Ki tudja, mi a valós cél, csak azt tudjuk, Vona Gábor azt nyilatkozta, hogy „nézzük meg, hogy van-e szükség ránk a magyar közéletben”. Szerintünk a válasz egyértelmű nem, de jövőre az EP-választásokon majd kiderül. Addig is érdeklődve figyeljük az újabb pártok, elnökök és társelnökök fel- és eltűnését és érdeklődve várjuk, hogy mikor lesz a kettőerkából három-, négy-, majd még több erká.
Borítókép: Vona Gábor (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
