Egy megszívlelendő mondás szerint okos ember nem megy ki a napra vajjal a fején. Pikó András józsefvárosi polgármester viszont eszerint nem elég okos vagy nagyon vakmerő, a racionalitásokkal dacoló ember, mert bőséggel osztja csaknem ötéves áldatlan működéséről az emlékeztetőket szórólapok formájában. Ez viszont azzal a nagy hátránnyal jár számára, hogy
Józsefváros lakóit ráébreszti mindazokra az elmaradt fejlesztésekre, intézkedésekre, ami bizony ráférne a pár hónap híján öt év baloldalinak mondott polgármesterkedése alatt lekoszlott, lepukkant utcákra, terekre, házakra, kerületre.
Nem mintha az emberek nem vennék észre maguktól is, hogy bokáig járnak a piszokban, szemétben, de az ilyen kis szórólapok felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek, hogy ne sikkadjanak el ezek a mindennapi bosszúságok, komfortérzési zuhanások.
Az álfüggetlen momentumos, gyurcsányista polgármester olyanokat közöl, mint hogy felújították, zöldítették az utcákat, tereket. Meg hogy felújítottak több száz lakást, több tucat házat. Az egyszeri városlakó meg felteszi a kérdést: rendben, de vajon hol? Mert hogy mindennek nemigen látja a nyomát, az biztos. Valahogy úgy van mindenki ezzel, mint amikor egy régi anekdota szerint a hajdani Göcsejről, mivel rossz híre volt, mindenhol azt mondták, hogy csak a szomszéd faluban kezdődik.
A VIII. kerületben is úgy vannak a jámborabbak, hogy azt vélelmezik: biztos a következő vagy a távolabbi utcákban voltak a ház- és lakásfelújítások, mert ők ilyesmit a saját lakókörnyezetében nem tapasztaltak.
De nem jár jobban az egyszeri józsefvárosi polgár akkor sem, ha nevezett, saját egykori politikai szövetségeseivel is állandó veszekedéses viszonyban lévő balos kerületvezető úgynevezett programjába egy picit is belemélyed. Például azt írja a szórólapján, hogy Budapest legnagyobb óvodafejlesztési programját hajtották végre. Aztán kiderül: mindössze arról van szó, hogy egyes óvodákban állítólag rendbehozták vagy felújították a bejáratot, a teraszt vagy az udvart. Azért a kilincs cseréje vagy az udvar kisöprése mégse legyen már a dicsőségtabló szerves része.
Szerepel aztán az ígérvényei között az erőszak megfékezése. Ki nem találnák, hol. Ott, ahol az úgymond befogadó óvodák előnyeit ecsetelik, szó szerint ez is olvasható:
„Elindult a kerületben a Békés iskolák és a Nyugi Ovi program is, melyek az intézményekben dolgozóknak nyújtanak segítséget a gyerekek közötti (!) erőszak elleni hatékony fellépéshez.” Hát nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem a VIII. kerületben másféle erőszak elleni fellépésre is szükség volna egy polgármester részéről.
Nem valószínű, hogy a kiscsoportos óvodások jelentik a legnagyobb veszélyt a közbiztonságra. De ne legyünk igazságtalanok: lát ő más kivédendő, elhárítandó erőszakos akciókat is a kerületben: a visszatérően emlegetett családon belüli erőszak kezelésén kívül a „Szülés, anyaság” címszó alatt ez szerepel: „A szülészeti erőszak elkerülése érdekében szemléletformáló programokat szervezünk egészségügyi szakemberek számára.”
Igazán nem akarjuk elkeseríteni Pikót és csapatát, de van egy olyan gyanúnk: a józsefvárosiak nem feltétlenül az agresszív orvosok és a dühöngő óvodások megregulázására gondolnak, amikor az utcai erőszak elleni fellépést, a közbiztonság helyreállítását várják el a városrész vezetésétől.
Erőszakügyben esetleg az őt hivatalosan is támogató, a témában szakértő Szikra Mozgalomhoz is fordulhatott volna, akik a budapesti járókelőket kis híján agyonverő szélsőbaloldali Antifa mozgalom aktivistáinak is nagy barátai, szövetségesei.
Hosszan lehetne sorolni a hasonló önleleplező idézeteket a Pikó-féle szöveggyűjteményekből, amelyek alapján úgy tűnik: mintha maga az újságíróból avanzsált liberálbaloldali politikus is egyetértene a rá megorroló szövetségesei lesújtó véleményével, és maga ellen kampányolna. Talán belátta, hogy a gazdag polgári hagyományokkal bíró Józsefvárosból nem olyan egyszerű lepusztuló Nyóckervárost csinálni.
Még a Pikót újra! szlogenjével is egyetérthetnek néhányan. Azonban hozzáteszik: csak ne itt!
