„Legalább az a kib…szott meseország hadd legyen mindenkié, ha már úgyis pártok mondják meg, hogy ki a magyar meg ki nem” – nyilatkozta a 24.hu-nak Fluor Tomi, a Mese-tanácsköztársaság legújabb Szamuely Tibikéje, a rádiók legjátszottabb üdvöskéje.
Nyilatkozta, de bár ne tette volna, mert amikor Fluor Tomi megnyilvánul bármilyen közéleti kérdésben, akkor kissé sötétebb hely lesz a világ. Pár száz kilométeres körzetben lehull a kultúra – nagyjából mindenről. Megszűnik a jóízlés és kietlen lesz minden, mint a lebombázott Drezda. Főleg ha olyan dologban nyilatkozik, amihez cseppet sem ért. Bár legyünk megengedők: akkor szinte semmiről sem nyilatkozhatna.
A zajművésznek most éppen az nem tetszett, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője egyfajta performance-ként ledarálta a közfelháborodást kiváltó, LMBTQ-propagandát tartalmazó mesekönyvet. Érdekes, hogy amikor a balliberális közszereplők vagy auxuliáris csatlósaik szobrokat öntenek le vagy egyéb kulturális barbarizmusra adják a fejüket, akkor mindenki hallgat. Főleg Fluor Tomi hallgat, és legbelül a gránátos dalát dúdolgatja, az egyetlen opuszát, amelyben feltárul valódi, ízléstelen kamaszlelke.
Eleve bájos, hogy a G…cigránát szerzője mondja el véleményét a mesékről.
Többek között ilyeneket nyilatkozott: „A homoszexualitás nem egy kór, ami fertőz és mindenkit elbuzít, aki egy pillanatra nem figyel oda, hanem egy dolog, amivel születik az ember és az égvilágon senkinek nem árt. Ellentétben azzal, ha valaki náci, azzal általában nem születünk, viszont elég sok embernek ártott már”; és szerinte elég gyenge jellemnek kell lenni ahhoz, hogy „a gyűlöletből eszkábáljunk identitást”, illetve hogy szegényesnek tartja azt, ha „valaki csupán arra büszke, hogy egy adott földrajzi pontra születik és közben mindent utál ami nem olyan, mint ő.”
Látszik honnan fúj a szél. Fluor Tomi rögtön átváltott a nemzeti identitás relativizálásába, felmondta a balliberális mantrát azt sugallván, hogy a nemzeti érzés eleve a gyűlölet táplálhatja vagy együtt jár mások gyűlöletével. Úgy látszik a zajművész nem véletlenül kiabálta be Soros György nevét a köztévé egyik adásába, hisz hosszú balatoni éjszakákon alaposan magáévá tehette a nyitott társadalom eszméit, és ezeket most büszkén ki is nyilatkoztatja. A Fluor Tomi márkanevű zajművész nácizott is egyet. De ismét alaposan házszámot tévesztett.
„Óvatosan nácir…banc, mert be lesz törve a pofád! Tudom, hol laksz” – így reagált egy LMBTQ-aktivista Schittl Eszter posztjára, melyben arra kért mindenkit, hogy írja alá a CitizenGO petícióját. A szervezet az aláírásgyűjtéssel azt szeretné elérni, hogy a homoszexualitás gyermekekkel történő elfogadtatását szolgáló, transzneműeket reklámozó mesekönyvet vegyék le a jól ismert könyvesboltok polcairól. „A náci jelzőt már többször megkaptam, jött fizikai fenyegetés is. Ha nagyobb hangot kap egy kampányunk, sajnos ez vele jár” – mondta a hölgy.
Persze ekkor nem csapott zajt Fluor Tomi. Csak ült és gyűlölködött egyet, relativizálta a magyar identitást, azt állítva: nincs abban semmi különös, hogy valaki egy adott földrajzi pontra született.
Pompás gondolatmenet, már csak annyit szeretnék kérdezni, hogy szabad-e hányni Fluor Tomitól a Kárpátok alatt?
Viszont kissé komolyabbra fordítva a szót. Egyik jó barátom mesélte, hogy nemrég könyvesboltban járt, és tele volt mindenféle érzékenyítő meg kifejezetten gusztustalan, undorító témájú mesekönyvvel a gyermekrészleg (közben a nagy klasszikus meseregényeket nem adják ki – Winnetou-regények, Verne-regények, Csukás István – naná, hisz heteroszexuális, keresztény, fehér férfiak írták őket). Azt is elmesélte, hogy megnézte gyermekével a Jégkorszak 3 című rajzfilmet. És az egész meseügy margójára elég tanulságos, amit utána tapasztalt. A rajfilmben volt egy ronda, meghatározhatatlan fajtájú ősállat, akiről nem lehetett eldönteni, hogy jó-e vagy gonosz, kimenti-e a bajból a mamutot meg a barátait, vagy éppen ellenkezőleg, csapdába csalja és elveszejti őket.
Aznap éjjel a kisgyereke velőtrázó sikítással ébredt, rémálmai voltak ettől a mesefigurától. Másnap megkérte az apját, hogy a DVD-t dobják ki a kukába. Mielőtt azt hinnénk, hogy túlérzékeny a gyermeke, cseppet sem erről van szó, hisz imádja a lövöldözős, indiános filmeket, mert ott egyértelmű, hogy ki a gonosz, és az a végén meg is bűnhődik.
Igen, mert a gyereknek egyértelműen tudnia kell, hogy jó-e vagy gonosz egy szereplő. Nem értik az ambivalenciát, minden bizonytalanság szorongással, félelemmel tölti el őket. Képzeljük el, mit okoz bennük, ha egy királyfi elveszi a királyfit, Hófehérkét meg a gonosz boszorkány…
Pont azt, amire az LMBTQ- meg egyéb lobbisták hajtanak. Mindennemű érzékenyítésnek hazudott agymosásnak ugyanis az a célja, hogy lelki roncsokat, önbizalmukat vesztett, szorongó nyomorékokat csináljanak belőlük, mire felnőnek.
Ezeknek a szekerét tolja Fluor Tomi is: „Most könyvet égetünk, jövő héten akasztani fogunk? Mi a terv?” – kérdezi a zajművész. Pedig már ősz van, nemsokára karácsony. És a szörnyű országban, ahol könyveket darálnak, ott végül disznóhúst is fognak.
