„Alkossunk együtt szép emlékeket!” – a kaposvári Memoriae étterem

A Memoriae étterem elérte célját. Pap Zoltán séf arra hívja az olvasót a honlap beköszöntősoraiban, hogy „alkossunk együtt szép emlékeket”.

Kereken húsz év telt el azóta, hogy első ízben kaptam meghívást a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Magyar Sziget nevű rendezvényére. A Jobbik akkor még ifjúsági, főként egyetemi mozgalomként tevékenykedett, a nemzeti radikális színeket a MIÉP képviselte. Friss volt a 2002-es vereség, a nemzeti oldalt a társadalmi erjedés jellemezte. A táborban a politikai ökumené uralkodott, nem igazán osztottak lapot pártpolitikusoknak, a nemzeti oldalhoz tartozó értelmiség, történészek, közírók, művészek közül kerültek ki az előadók. Jellemző az akkori hangulatra, hogy az egyik leghallgatottabb előadást Bayer Zsolt tartotta.

Miután a HVIM-ből kivált az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) nevű szervezetet megalapító csapat, ők is megrendezték a maguk hasonló szellemiségű táborait, Gyergyószentmiklóson, Adán, Nagykanizsán, Zentagunarason, Palicson, Kenderesen, Szegeden és Kaposváron. Jómagam néhány évig mindkét táborba hivatalos voltam, de miután a két szervezet között nem volt a viszony teljesen felhőtlen, az EMI-táborokban lettem törzsvendég, valamennyi rendezvényükön részt vettem, egyedül a szegedi maradt el programegybeesés miatt.

Bevallom, ez volt az egyetlen alkalom eddig, amikor Kaposváron megfordultam. A program, amiről még ma is számos beszámolót őriz a világháló, annyira sűrű volt, hogy a városban alig tudtunk időt tölteni. Gasztronómiai kalandozásra egyáltalán nem jutott idő.

Fotó: A szerző felvétele

A minap, több mint tíz év után ismét arra vitt az utam, igyekeztem ebédünk helyszínéül a legbiztatóbb éttermet kiguglizni. Nincs is annál üdítőbb, mint felfedezni valahol vidéken egy rejtett kincset, amiről még az országos sajtóban nem lehetett olvasni. Ritka élmény ez, tegyük hozzá.

A Tripadvisorhöz fordultam segítségért, sorba vettem a toplistás éttermeket az utazók által beküldött fotókat nézegetve, mígnem a hatodik helyen ráleltem a Memoriae nevű étteremre, melynek tálalástechnikája egy nagyságrenddel vonzóbb volt mindannál, amivel addig találkoztam az előkelőbb helyen álló éttermek esetében.

Fotó: A szerző felvétele

A hely honlapja jól szerkesztett, informatív. Bizalomgerjesztő, hogy megtalálható rajta a teljes dolgozókör névvel, fotóval és betöltött szerepkörrel. Így tudtam meg később, hogy minket Vészi Norbert „szerviz supervisor” szolgált ki, aki minden kérdésünkre precíz és részletes válasz adott. Megtudtuk, hogy korábban egy indai étterem működött itt. A dekoráció legkarakteresebb, a memóriába beleégő alakja egy fából készült, indiai díszítésű elefántszobor, mely abból a korszakból maradt itt, az előző egység tulajdonosa ragaszkodott ehhez. Így aztán e köré építették a hely imázsát.

Étlap helyett tabletet kaptunk, azzal a megokolással, hogy ez egy praktikus és zöldmegoldás, mivel két és fél havonta cserélődik a kínálat, s az újranyomtatás költségesebb lenne, nem szólva arról, hogy rengeteg szemétképződéssel járna. Nem szívem csücske e megoldás, otthon is inkább bakelitlemezeket hallgatok, nehezen szokom az újat, de ez tényleg könnyen kezelhető szerkezet volt, ellentétben például a temesvári Zöld Kávézóéval (Cafeneaua Verde), mely kaotikusnak, áttekinthetetlennek tűnt, s több bosszúságot okozott, mint örömöt.

Kínálatot magyar és nemzetközi ételekből állították össze. 

Tartanak többek között marhatatárt fürjtojással, salátával és burgonyachipsszel, szarvasgulyást ceruzababbal, csipetkével, kacsacombot zellerpürével, vörösboros mogyoróhagymával, hortobágyi palacsintát (főételként), brownie-t ribizlivel, karamellel és mogyoróval.

A séf Pap Zoltán, aki – mint megtudtam – a kaposvári Bárány fogadó mellett a Chateau Viszben dolgozott, mely nyitás óta etalon helynek számít. Némi világhálós kutakodással az is megtudható, hogy három éve szerzett mesterszakácsi oklevelet, ugyanabban az évben, amikor megnyerte a „Magyarország” étele elnevezésű verseny második helyét a „Nagymamám mondta” nevű, Tapaszti Adriánnal közösen megalkotott fogásával. 

Fotó: A szerző felvétele

Indításnak belga vajat kaptunk korpás kenyérrel. A helyben sült kenyér fontos jelzés, akkor is, ha lehet még kísérletezni vele a meggyőzőbb állag elérésének érdekében. A libamáj brullée ízletes volt, a mellé adott mangósorbet mesés, a pirított kalács jól sikerült, a tálalás művészi, a marinált zöldségek kellemes kísérői a fogásnak.

Fotó: A szerző felvétele

A zöldséges, lúggégetésztás, főtthús-betéttel adott gyöngytyúkleves mély ízű, tiszta, szép színű, a belevalók nem puhultak túl. 

Fotó: A szerző felvétele

A zúzapörkölt egyfajta műfajcsúcs volt. Amit túlgondolás, gyökeres átértelmezés nélkül ki lehet hozni e kultikus magyar ételből, azt itt kihozták, megfelelően, sűrű, koncentrált ízű volt a szaft, tökéletes állagú, pazar ízű Ma zúza, mindehhez jól elkészített tarhonya és csodás céklasaláta. 

Fotó: A szerző felvétele

A túrógombóc állagra nem nyert meg, de ez nem árnyékolta be egyébként remek ebédünket, annál is inkább, hogy a kísérőelemek, a marcipán és a gyümölcsmártás jól sikerültek.

Fotó: A szerző felvétele

A Memoriae étterem elérte célját. Pap Zoltán séf arra hívja az olvasót a honlap beköszöntősoraiban, hogy „alkossunk együtt szép emlékeket”.

Úgy érzem, ez sikerült, remélem kölcsönösen.

Memoriae étterem

Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 2.

Telefonszám: + 36 20 540 70 43

Honlap: https://memoriae.hu

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép: Fénykép az étteremről (Fotó: A szerző felvétele)