időjárás 5°C Vilma 2022. december 5.
logo

Erdélyi Ízek gasztronómiai fesztivál, második rész – Kulináris tobzódás a nagysátorban

Borbély Zsolt Attila
2022.10.13. 10:23 2022.10.13. 13:04
Erdélyi Ízek gasztronómiai fesztivál, második rész – Kulináris tobzódás a nagysátorban

A gyimesi skanzenben megrendezett gasztrofesztivál központi helyszíne a nagysátor volt, ahol autentikus népzene szólt az első perctől az utolsóig, vagy gépről, vagy élőben. A nagy múltú, méltán népszerű Heveder zenekar prímása, az egész tábor zenei rendezője, Molnár Szabolcs ad hoc zenekara húzta a talpalávalót, amelyben az élő legendának számító, Budapestről Gyimesközéplokra származott Sára Ferenc gardonozott. Ő tette élővé az elmúlt három évtizedben a szinte feledésbe merült helyi táncokat, nagymértékben neki köszönhető, hogy az érdeklődők több néptánc-előadást is láthattak gyimesközéploki és gyimesfelsőloki hagyományőrzők előadásában. Fellépett a csíkszeredai Hangőrzők énekegyüttes is, torokszorító volt a népviseletbe öltözött, tehetséges, csodás hangú fiatalok előadásában hallgatni népdalainkat. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember úgy érzi a kor megannyi fenyegetése dacára, hogy nincs veszve semmi.

 

S ha már a népzenénél vagyunk, feltétlen említést érdemel az a különleges meglepetés, melyben az első nap estéjén a főzőshow-ról kivonuló vendégek részesültek: a „slow cooking gem”-nek otthont adó pince feletti hegyoldalon felsorakozott sujtásos fekete ruhában a gyimesvölgyi férfikórus, s úgy adta elő szívdobogtató, nem kis részben katonanótákból álló műsorát, hogy az egyszerre üzent a múltról, a jelenről és a jövőről.

Visszatérve a nagysátorra, itt találkozhattunk a világ legjobb bárjai között számon tartott Boutique tulajdonosával, Nagy Zoltánnal, aki a főzőszínpadon segítség nélkül, one man show-n tartott előadást a koktélokról s mutatott be kettőt az érdeklődő közönségnek.

 

A bejárattól jobbra a BBQ nagymestere a Frankel Leó utcai KicsiZso reggeliző tulajdonosa, Horváth Zsolt a Bodrog BBQ színeiben a mezőtúri Buona Sera Ristorante séfjével, Prifer Zsolttal kínált vibráló fogásokat. Aki mindhárom, igen népszerű, a harmadik napra már el is fogyó fogást meg akarta kóstolni, kezdhette a mangalicalábbal (csülök és köröm), amit pirított paprikás pityókával és ázsiai uborkasalátával körítettek, ez volt az egyik legkellemesebb meglepetésem a fesztiválon. A talán legizgalmasabb BBQ-alapanyagot, a wagyu-szegyet sem hagyták ki a választékból, ehhez grillezett káposztás bulgurrizottót adtak. A lime-os vackorral társított füstölt libamájat mi desszertként fogyasztottuk, az ételsor végén. E fogás mellé mindenki kapott egy kis édes tokaji szamorodnit a séf nagybátyjának, Ducsai Jánosnak pincészetéből. A kedves gesztus jelentősen emelt a gasztronómiai élményen.

Szarvadi Lóránd, aki teljes mellszélességgel a főszervező mellé állt e gigantikus projekt megvalósításában, jelenleg hat vendéglátó egységet (öt éttermet és egy hidegkonyhás pezsgőbárt) működtet, hármat Bukarestben, hármat pedig Bálványoson. A román előadók jó része az ő éttermeiből érkezett. Az öt csúcsétterem közül a bálványosi Gastrolab állított ki a fesztiválon és kínálta a legszélesebb választékot. Az egyes fogásokról itt is fekete táblán tájékozódhattunk, ahol nem rendszerezték ugyan őket, de mi utólag megtehetjük. Hideg és meleg előétel, illetve leves rovatban kínáltak füstölt pisztrángkrémet, háromszéki vadragulevest, foie gras-t (nem véletlenül használom a francia megnevezését a hízott szárnyasmájnak: a libamáj, amit vargányával adtak, már az első napon elfogyott, a fesztivál következő két napján hízott kacsamájat kínáltak szilva-chutney-val). Főételként kérhettünk vargányás szarvasgombás káposztás laskát (avagy cvekedlit, ahogy az anyaországban mondják) és/vagy sertéstarját pityókás párolt káposztával (cseles fogás volt, a pazar állagú és ízű tarja mellé káposztába rejtették a pityókát). A desszertfront akár egy étterem édességrovatát is lefedhette volna, adtak pavlovát lime- és málnaöntettel, somlói galuskát és szilvás gombócot. Valamennyi fogást végigkóstoltam, igényes, önazonos, túlgondolásmentes, élvezetes kompozíciók voltak.

A Páva étterem medvezsíros kenyeret kínált sózott liofilizált málnával vagy zöldhagymával, de aki mindkettőből kért rá, az kapott, sőt felkarikázott zöld erős paprika is volt a pulton, abból is lehetett szedni a kenyérre vagy az ételekbe. Átütő élmény nyújtott a tárkonyos báránypacalleves. Azt tudtam, hogy Adorján remekül kezeli ezt a nehezen beszerezhető alapanyagot, tavaly ősszel megállt Aradon barátaival egy örömfőzésre a Maurer Oszkár éttermébe vezető közös utunk előtt, akkor toszkán báránypacalt készített Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész és sajtkészítő hatéves bivalysajtjával. Emlékezetes este volt. Gerslikását is kínáltak konfitált kacsabelsőséggel, marhapofát hecserlis pecsenyemártással és szegfűgombás tört krumplival. A desszertjük sem volt mindennapos: megtartható, faragott fakanálban házi csokoládé gombakompóttal és dióval. Igen erős ételsor.

Desszertről a sepsiszentgyörgyi Orka gondoskodott, mely vita felett Székelyföld legjobb cukrászdája. Bár nem vagyok édesszájú, nem álltam meg, hogy ne kóstoljam végig a teljes szortimentjüket. Az Év fiatal vállalkozója titulust 2020-ben elnyert cukrász-cukrászdatulajdonos Horváth Orsi négy remek süteményt hozott: mákkatyó néven mákos sajttortát cukormentes szilvaízzel, diótortát, női szeszélynek nevezett pohárdesszertet karamellizált leveles tésztából és ribizlihabból, valamint lokális különlegességként peccspuliszkát, azaz kukorica madeleine-t (francia aprósütemény) joghurtkrémmel és friss csipkebogyólekvárral.

A peccs a csipkebogyó székely megnevezése, nem véletlenül került bele Jakab Benke Nándor Székely nyelvlecke magyaroknak című, rövidke, jellemzően ötven másodperces epizódokból álló YouTube-tanfolyamának első adásába. A sorozat első két része a táplálkozással foglalkozik, így a gyimesi skanzenbe látogató anyaországiaknak nem kevés hasznos tudnivalót adhatott. Üröm az örömben, hogy a szerkesztő keveri az ízes székely kifejezéseket, például pityóka, laska, lapittó a nyelvromboló jövevényszavakkal, például árdé (románul ardei) = paprika, a vinete (románul vinete) = padlizsán, maszlina (románul masline) = olajbogyó.

 

Az második nap reggelén a meghívottakat és kiállítókat katonai teherautók vitték fel az Apa-Havasra, ahol Bíró Lajos pezsgős reggelijét fogyaszthatták el a festői kilátásban gyönyörködve: sajtkrémmel töltött „képviselőfánkot”, disznófősajtot lazaccal és kacsazúzapörköltet túrós csuszával. Molnár Szabolcs prímás a helytörténészek magabiztosságával mutatta be a körpanoráma hegyeit, megemlékezve arról is, hogy itt védte Sebő Ödön főhadnagy négyszáz katonával az állását a százszoros szovjet túlerővel szemben három hétig, olyan hatékonyan és vitézül, hogy a támadók végül a védállást megkerülték, ő pedig kénytelen volt visszavonulni, mielőtt teljesen bekerítik.

 

A lélekremegtető történetet már reggeli után mesélte alkalmi idegenvezetőnk, de így is elgondolkodhattunk magunkba szállva azon, hogy nekünk, könnyebb korba született utódoknak ínyenckedés jutott azon a megszentelt helyen, ahol elődeink a vérüket adták a haza védelmében.

Az előadásokról és a minden percében élvezetesen pörgő főzőshow-ról a zárórészben szólok.

A képek a szerző felvételei

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.