„Akaratból épül fel a világ” – így szól egy tetszetős köznapi bölcsesség, amit a politika világában is hallhattunk nemegyszer. Az adaptív, tájba simuló, konfliktuskerülő politikával szembeszálló helyzetteremtők szokták ezt érvként felhozni. Tény és való, hogy az élet minden területén azok érnek el valamit, akikben van önálló akarat, teremtőerő és tehetség.
Legyen szó egy nemzet szabadságharcáról, tudományos forradalmakról, egy társadalomformáló intézmény megalapításáról (pl. tudományos akadémia), egy néphagyomány feltámasztásáról (pl. Márton-nap) vagy egy rendezvénysorozat elindításáról. Mint amilyen a már évtizedek óta több tízezres látogatottságú Várbeli borfesztivál, a Budai Gourmet vagy a temesvári RoVinHud.
A világ egyik legjelentősebb borismereti képzésének, a WSET-nek első három fokozatán (többet erről ITT) túljutott borrajongó, Szövérdfi-Szép Zoltán – aki „civilben” egy fogyatékkal élők megsegítésével foglalkozó alapítványt vezet – úgy döntött, hogy belevág egy szakmai jellegű boros rendezvény megszervezésébe.
Eladdig komolyabb boros rendezvény a Bánság fővárosában a Vinvest volt, ahol elsősorban a nagypincészetek mutattak be borokat.
Induláskor a kiállítók kaptak tucatnyi poharat, majd miután azokból a vendégek kóstoltak, a borász mehetett saját kezűleg elmosni őket, miközben komoly összeget kellett kicsengessen azért, hogy három napig ingyen locsolja borait a közönségnek. Ezen a rendszeren a későbbi évek során szerencsére változtattak, s a belépővel együtt kapott mindenki egy poharat a kezébe. (A borfesztiválnak csúfolt műanyag poharas, forralt boros össznépi miccsezést, amit sokfelé, így Temesváron is megrendeznek, inkább hagyjuk, kevéssé releváns a témánk szemszögéből.)
A cél nem kevesebb volt, mint a szakma legjobbjainak megszólítása, aminek esélyét a sikerre növelte az alapkoncepció. A főszervező a második sikerrel zárult rendezvény után, 2015 decemberében adott interjújában elmondta, hogy a modell a VinCE Wine Show volt, és hogy Németh Ágnes, a VinCE akkori főszervezője mennyit segített az induláskor: „hihetetlen kedvességgel fogadott, és nem volt olyan kérdésem, amire ne válaszolt volna. Rendezvényszervezői tapasztalatom már volt, Ágnes megadott minden beszerzői információt, így nem maradt más hátra, mint meggyőzni a minőségi romániai pincészeteket, hogy részt vegyenek.
Filozófiánk nagyon egyszerű: megteremteni Erdély legszínvonalasabb boros rendezvényét.
Ehhez csak a minőségi pincészeteknek adhattunk megmutatkozási lehetőséget, és persze egy új rendezvény sikerességéhez elengedhetetlen egy nagy név, amely egyrészt felhívja a figyelmet, másrészt pedig komolyságot, presztízst és szakszerűséget ad neki. Mivel Jancis Robinson, Master of Wine, a Brit Királyi ház bortanácsadója Budapesten is ott volt az első VinCE-n, megkértem Ágnest, hogy e-mailben mutasson be neki. Szeretek magasra célozni, egy próbát megért. Nagyjából öt levélváltás után, miután leírtam, hogy miért különbözik a ROvinHUd borszalon a többi ilyen jellegű rendezvénytől, Jancis Robinson elfogadta a meghívást. Ráadásul, mivel ennek a rendezvénynek karitatív jellege volt, mondjuk úgy, hogy támogatóként jött el, nem kért tiszteletdíjat.”
Érdemes rápillantani Jancis Robinson honlapjára, rengeteg érdekes, ingyen olvasható szöveget találhatunk ott. A jeles borszakértő Wikipédia honlapja sem érdektelen.
Nem csoda, hogy ezek után egymásnak adták a kilincset a Master of Wine-ok (MW), s a legjobb román, illetve magyar szakemberek. (Egy példálózó felsorolást a Vinoro borbárról szóló májusi bejegyzésemben már adtam ITT.)
A RoVinHud nevét Románia és Magyarország nemzetközi rövidítésének, valamint a bor latin megnevezésének összeolvasásából képezte a főszervező, utalva arra, hogy a magyar szakmát is be kívánja kapcsolni a folyamatba. A rendezvény a VinCÉ-hez hasonlóan két fronton zajlott, egyrészt a közös kóstolótérben asztalok mellett kínálták nedűiket a borászatok képviselői, míg az előteremben a borélet legnagyobbjai tartottak ültetett, borkóstolással egybekötött előadásokat.
A rendezvény sajátos és egyben megható bája, hogy a „Ceva de spus” nevű (magyarul nagyjából „mondanivaló”, avagy szabadabb fordításban „mondanivalónk van”) alapítvány által segített fogyatékkal élők végezték rendezvényhez kapcsolódó legtöbb feladatot a beléptetéstől a pohármosásig.
A vírusjárvány elleni védekezés belezavart a RoVinHud-folyamatba, 2020-ban egy különleges online változatra került sor, de itt is igen impozáns előadói névsorral találkozhattunk: Jancis Robinson MW, Németh Ágnes, Caroline Gilby MW, Mészáros Gabriella IW, Yiannis Karakasis MW, Imre Szakács-Orha WSET és Zoltán Kormos WSET-oktató, Elizabeth Gabay MW, Luiz Alberto, Bálint László IW, Rod Smith MW, Ádám Előd, Dr. José Vouillamoz, Caro Maurer MW, Edward Adams MW, Richard Bampfield MW.
2021-ben egyáltalán nem lehetett megtartani a rendezvényt, idén viszont két alkalommal is összegyűlhettek a borrajongók a Temesvár szálloda rendezvénytermében. A hagyományos háromnapos, lényegében a 2021-es „kiadás” pótlására szolgáló „nagy” RoVinHudot május 6. és 8. között szervezték meg, majd múlt szombaton, november 12-én a helyi fajtáknak dedikálva egyetlen napba sűrítve kóstolgathattuk az anyaország, a tágan értelmezett Erdély és a Kárpátokon túli román tartományok borait.
A mesterkurzusok közül az egyik kifejezetten e fajtákat állította a központba. Nem kétséges, a román fennhatóság alatt álló területek borászati adottságai kiválóak, gondoljunk csak arra, hogy egyedül az a hatalmas országrész – Erdély, Bánság és a Partium –, amit a történelmi Magyarországból a trianoni rablóbéke Romániának ítélt, összemérhető a megmaradt Magyarországgal minden szempontból, legyen szó szőlőfajtákról vagy borvidékek adottságairól. S ehhez még hozzájönnek a kiváló délromán és moldvai szőlőtermő területek, megannyi saját fajtával.
A honlapon olvasható meghívó e fajtákat azzal különbözteti meg a többitől, hogy helyi eredetűek és másutt nem lelhetők fel.
Ehhez képest román fajtaként aposztrofálta minden előadó a Cramposie, Negru de Dragasani, a Babeasca Neagra, a Francusa, a Novac vagy a Busuioaca de Bohotin mellett a Mustos Fehéret, a Fekete Leánykát, a Leánykát és a Királyleánykát is. Utóbbi három belső-Magyarországon is terem, s az eredetről is lehetne vitatkozni minden egyes fajtát külön kezelve, a Mustos Fehér például filoxéravész előtti, régi magyar fajta.
Nehéz volt nem arra asszociálni, hogy a románság meghatározó szellemi-politikai figurái bő száz éve úgy vélik, hogy Erdély birtokbavételével együtt övék lett annak múltja is, a történelmi nagyságainkkal együtt. Számukra román Hunyadi Mátyás, Dózsa György, Kinizsi Pál, de még Kőrösi Csoma Sándor is, a temesvári sörgyárról pedig úgy beszélnek, mint az első román sörgyárról, miközben Románia, mint állam több, mint száz évvel a szóban forgó gyár megalapítása után jött létre egyáltalán, a sörfőző létesítmény felépítéséhez pedig végképp semmi közük nem volt a románoknak. De az idevágó példák hosszan sorolhatók.
A rendezvényen első ízben mutatkozott be az Etyeki Kúria, Tóth Ferenc (Eger), Vida Péter (Szekszárd) és a Hétszőlő pincészet (Tokaj) szövetsége, a Fine Wine Association. (Lásd erről részletesebben ITT.) Az egyesület pultnál ifjabb Vida Péter töltötte a hungarikumok sorát, s nagy érdeklődést mellett egy mesterkurzust is tartott kiváló angolsággal. Előadásából megtudhattuk, hogy ők az általuk kultivált, „szuperhősökhöz” hasonlított legfontosabb helyi fajtáknak a furmintot, a zenitet, a kékfrankost és a kadarkát tartják.
Nem bántuk volna, ha az igényes slide show beköszöntője nemcsak román nyelven nevezi meg Temesvárt (HELLO TIMISOARA HERE WE COME). A felsorolt fajták egy-egy méltó képviselője mellett kóstoltunk egy egri bikavér superiort és egy hatputtonyos aszút is. Impozáns felhozatallal érkezett a magyar négyes fogat.
A kiállítók között volt idén a bihardiószegi Yanka Pincének a Kárpát-medencei kóstolókról ismert bűbájos tulajdonos-szőlész-borásza, Piheni Annamária is, aki királyleánykát, narancsbort, kadarkát és fekete leányka-merlot házasítást hozott.
Első ízben kóstolhattuk Temesváron a bihari Darabont pincészet borait is. (Az anyaországban kevéssé ismert, hogy Nagyváradtól Szatmárnémeti fel haladva az első település Bihar, egy közel ezeréves, ma is elsöprő magyar többséggel bíró kisváros, melyet az okiratok már Salamon király idejében említenek. S ha már szóba került Bihar, hadd emlékezzünk meg arról, hogy a millenniumi ünnepségek idején itt is avattak emlékművet, a vár közepén található földhalmon egy emlékoszlopot turulmadárral, csőrében karddal. A román megszállás idején, 1919-ben ezt is lerombolták, sok más magyar emlékművel együtt.)
