Modellértékű szimbiózis a Baba Ganush ételbár és a „Csak a jó sör!” között

A „Baba Ganush” ételválasztéka könnyen áttekinthető, csirke-, bárány- és borjúhúsételeket kínálnak.

Borbély Zsolt Attila

2022. 11. 12. 11:46

További Repeta híreink

Pezsgőbár Arad szívében

1993-as megnyitása után futótűzként terjedt a hír, hogy a Jókai utcai Crazy Caféban tíz sört csapolnak és százféle palackos sörből lehet válogatni.

Csapon nagyipari, alapvetően izgalommentes sörök voltak, de a palackosok között akadtak nem szokványos, főként belga tételek is. Az akkor még működő vagy épp akkortájt alapított magyar kisüzemektől semmi nem szerepelt a választékban. (Itt vezettek be az elsők között felszolgálási díjat, az akkori viszonylatban cseppet sem alacsony árak mellett, aminek az lett az eredménye, hogy a vendégek nagy része e felett adott még borravalót is, s végül 20 százalékkal többet fizetett a reális fogyasztásánál. A Crazy Café helyén ma a Dzsungel Café működik, a sör már nem központi téma, de a 6-7-féle nagyipari multisör mellett tartanak ugyanennyi remek főzetet a Szent András sörfőzdétől is. Júliusban jártam náluk, kedvező áron kínálták a söröket, egyiknek sem volt négy számjegyű az ára.)

Ha ugrunk húsz évet, 2013-ban sörfronton a legnagyobb szenzáció az „Élesztőház” megnyitása volt, mely 20 csappal indult, minden csapon prémium sör folyt, az akkori kínálat legjavából válogatva.

Két évvel vagyunk az első minőségorientált sörfesztivál, a „Főzdefeszt” után. Örömmel elevenítenék fel néhány saját emléket a csapok előtt kígyózó kígyókról s az idő előtt elfogyott sörről, de az igazság az, hogy csak az éppen tárgyalt évben, 2013-ban sikerült először eljutni erre a kultikus rendezvényre. De azért hadd ajánljam az eseményről szóló beszámolókat az érdeklődők figyelmébe, azoknak is nosztalgikus élmény lehet felidézni a sörszcéna kiterebélyesedésének kezdetét, akik csak később kapcsolódtak be a folyamatba. A sajnos már több mint tíz éve nem frissülő Sörömök blog vonatkozó bejegyzését ide kattintva érheti el, az utóbbi hónapokban is rendszeresen frissülő Sörbúvár tudósítását pedig ide kattintva. A sörtémát 2012-től már integrálta a Dining Guide, valamint a Gault Millau kalauz, amivel a minőségi kézműves sörök fogyasztása megindult szép lassan a szubkulturális kuriózumlétből a mainstream felé.

Kiemelkedően fontos helyszínnek számított ekkortájt a ma is működő Hegedüs Gyula utcai „Kézműves sörök boltja”, a Sörmanufaktúra (ma Ganz söröző) és persze a „Csak a jó sör!” (akkor még „Csak a jó sörök!”).

Utóbbit a „sörforradalom” egyik meghatározó alakja, Kővári Gergő működtette, aki gerilla főző is volt egyben armando_otchoa néven, hozzá fűződik az első magyar IPA, a Főzdefeszten (is) hatalmas sikert arató Grabanc IPA megalkotása, mely egyébként az első helyen végzett a Dining Guide „Toplista gasztronómia” 2012-es kiadványának tízes listáján.

A néhány férőhelyes söröző-szaküzlet több száz, sok esetben (Magyarországon) sehol másutt nem kapható prémium sört kínál azóta is palackban, de van hat csapjuk, melyek közül négy már megvolt 2012-ben, midőn először jártam náluk. Az meg szinte természetes, hogy minden csapon figyelemre méltó sör folyt mindig.

Esténként alig lehetett beférni, magyarán nemhogy ülő-, de állóhely is alig akadt, olyan létélménye volt az embernek, mint nyitás után, 1992/93-ban a Múzeum körúti Irish Catben.

A zárás meg igen korai volt, s nagyon komolyan vették. Egyik jó barátomat 2013/14 táján háromnegyed kilenckor a tulaj beszélte le arról, hogy egyből egy magas alkoholú Imperial Stoutot igyon, majd, amikor egy könnyedebb sör elfogyasztása után 9 óra 3 perckor visszament a pulthoz a stoutért, akkor nem adta ki neki az eleve választott sört, azzal, hogy 9-kor bezártak.

De megtalálták a megoldást, Kővári Gergely nyitott egy másik egységet az Akácfa utcában Hopaholic néven, ahol ugyanazt az elképesztően gazdag és különleges választékot kínálták immár három szinten, későbbi zárórával. A tulajdonos időközben eladta az üzleteit, de ez nem derül ki az egyszerű fogyasztó számára, aki csak azt láthatta, hogy bővült valamennyire a Kertész utcai egység, de a választék szélessége és színvonala változatlan.

Az elmúlt hónapokban több ízben is betértem hozzájuk. Nem vagyok egy visszajáró törzsvendég típus, a felfedezés a lételemem, de vannak egységek, ahol mindig akad felfedeznivaló, mint például a KEG, a Mixát, a Jégkert, a Madhouse, a Hopaholic, a Beerselection és persze a „Csak a jó sör!”. A fő különbség e pazar sörlelőhelyek között, hogy az utóbbi három inkább sörszaküzlet, mint söröző, s ennek megfelelően nincs konyha s hidegétel-kínálat sem.

Néhány napja viszont e téren igen kellemes meglepetésben részesültünk egyik sörszakértő barátommal, Vásárhelyi Istvánnal (lásd még Pif, beer_gastronomy, Sörbúvár).

Beültünk a „Csak a jó sör!”-be, iszogattuk a remek főzeteket, majd megéhezvén a gasztronómiai szempontból releváns helyekből összeállított, állandóan frissített célpontlistámon keresgéltünk egy közeli egységet. Kiderült, hogy épp a söröző mellett működik a „Baba Ganush” nevű ételbár, ami mellett bizony elmentünk célirányos felindultságunkban s komlóéhségünkben. Megittuk a sörünket, elbúcsúztunk, majd átmentünk a szomszéd egységbe.

A kedves, szívélyes pultossal hamar szóba elegyedtünk, néhány barátságos mondatváltás után már úgy éreztem, fel lehet tenni a kérdést, hogy rossz néven veszi-e, ha áthozunk a szomszédból sört az ételekhez. Azt az alig remélt választ kaptuk, egyáltalán, sőt, az ételeket is át lehet vinni a sörözőbe. Ezt az utat választottuk. Barátságos a „Baba Ganush” beltere is, de a „Csak a jó sör!” egyedi hangulata, amit a falra ragasztott számtalan söröscímke, illetve a polcokon, s a hűtőkben sorakozó megannyi prémium sör határoz meg, elég hamar győzött a versenyben.

A „Baba Ganush” ételválasztéka könnyen áttekinthető, csirke-, bárány- és borjúhúsételeket kínálnak wrap, shawarma, merguez, arayez és bowl formában, a falafel s a névadó padlizsánkrém mellett, amiről merő véletlenségből épp a korábbi szövegben szóltam.

Kiváló sörkísérettel kóstoltunk hát egy baba ganusht (1150), mely a műfaj egyik legjobbja volt. Kellő füstösség, krémesség, harmonikus ízesítés jellemezte, a tetejére az áruházláncokban kaphatónál sokkal sötétebb és intenzívebb ízű gránátalmaszemek kerültek.

Kértünk még egy jól sikerült vegyes tálat is (3290), amin helyett kapott egy borjúhúsból készült arayez (fűszeres darált hússal töltött pitaszerűség), egy báránymerguez (az észak-afrikai konyha jellegzetes kolbászfélesége), csónakburgonya, cserző szömörcével, illetve petrezselyemmel gazdagon fűszerezett paradicsom-lilahagyma-uborkasaláta, s végül egy kellemes, sültpaprika-alapú mártás.

A kiemelkedő gasztronómiai élményeink közé jegyeztük fel ezt a vacsorát, ami két remek egység közötti modellértékű együttműködésnek volt köszönhető. Olyan szimbiózis ez, amivel mindenki nyer, a söröző, a közel-keleti ételbár és a fogyasztó is.

A képek a szerző felvételei.