Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A rendszerváltás után el kellett telnie néhány évnek, amíg az érintett szakma s a téma iránt érdeklődők közössége elfogadott néhány alapvető, irányadó szabályt és fogalomértelmezést. Például, hogy mit nevezhetünk pálinkának, cognac-nak, aszúnak, kaviárnak vagy bécsi szeletnek.
Vannak kisebb jelentőségű gasztronómiai közhiedelmek, melyek ellen még ma is küzdenek az arra hivatottak.
Hogy a pacal csak pörköltnek jó, hogy fehér húshoz fehér bor, vörös húshoz vörös bor illik (holott sokkal többet számít a fűszerezés, a mártás, a kontextus, mint az alapanyag színe), vagy az, hogy a pezsgő csak az ünnepek itala.
Mert valljuk be, a Kárpát-medencében élők zöme pezsgőt csak különleges alkalmakkor, de főként szilveszterkor iszik. Holott a pezsgő a közvélekedéssel ellentétben nem egy hozzáférhetetlen árú ital. Tény, hogy a hagyományos eljárással készülők ritkán kaphatók tíz euró alatt, de iható, élvezhető tankpezsgők időnként arcpirítóan alacsony áron kerülnek forgalomba.
Egy okkal több, hogy egy nemes ügy képviselőinek tartsuk azokat, akik bele mernek fogni egy pezsgőbár üzemeltetésébe. Amikor beütött a járvány, 2020 elején, a Hold utcai vásárcsarnok gasztrooázisában Bíró Lajosnak már négy kiváló egységben volt érdekeltsége, többek között egy pezsgőbárban, amit nem sokkal a lezárások előtt meg is látogattunk. Az is jelzésértékű, hogy a jeles séf „Buja Disznó(k)” nevű zseniális piaci kifőzdéjében az egyébként szűk italkínálat a pezsgőt is integrálja.
A pezsgő kiválóan illeszkedik egy sor ételhez, nemcsak a Tankcsapda által is megénekelt kaviárhoz, remekül elkíséri a tenger gyümölcseit, legyen szó a teljes élményt csak nyersen adó osztrigáról, rákokról vagy fehérboros-fokhagymás-gyömbéres fekete kagylóról, de jó társ a haltatárhoz, füstölt vagy sült lazachoz, sügérhez, süllőhöz, aranydurbincshoz.
Pezsgő alatt a brut pezsgőt értem, azon belüli is a brut nature-t leginkább, amely nem kap palackozás előtt expedíciós likőrt, azaz nem édesítik mesterségesen.
Kárpát medencei szinten pezsgőbárral csak Pozsonyban és Budapesten találkoztam. Nem tudok róla, hogy a rendszerváltás óta a tágan értelmezett Erdélyben bárki pezsgőbárt nyitott volna mindeddig. (Akit érdekel, hogy a szakma mely pezsgőbárokat tartja etalonértékűnek világszinten, az vessen egy pillantást a Vince magazin múlt hónapban összeállított listájára.)
Mindeddig mondom, mert Arad szívében, a hajdani Andrássy téren (ma Revolutiei, vagyis Forradalom sugárút) idén ősszel sokak meglepetésére megnyitotta az kapuit a „La Champagnerie”.
A bor- és pezsgőválaszték impozáns, öröm felfedezni az itallap első oldalán, ahol több mint húsz pezsgőt és proseccót listáztak, a magyar tulajdonban levő, idősebb Gál Tibor kezdeményezésére létrehozott szilágysági Kárásztelek (Carastelec) pezsgőpincészet négy tételét, valamint az egyik legjobb magyar pezsgőt, a Kreinacher Brut Classic-ot. A közel két tucatnyi nedű közül ötöt pohárra is adnak.
Külön szedték az olaszok eredetvédett (DOCG) büszkeségei, a franciacorták közül kiválasztott ötöt, melyeket csak palackra adnak. S természetesen kínálnak közel húsz champagne-t, zömmel nagynevű pezsgőházaktól. Egy Taittinger Brut Reserve-t poharaznak is.
A csendes borok választéka is bőséges, kb. félszász, főként import tételt kínálnak, köztük egy Sauska rosét és egy Szepsy Furmintot. Érdemes ezt kihangsúlyozni, mert egyáltalán nem ritka, hogy akár egy többszázas borlapra, például az oly toleránsnak mondott Temesváron, egyetlen magyar tétel se kerüljön fel. Mindemellett a tömény- és koktélválaszték is igényes, remek whiskyket, rumokat és cognac-okat válogattak össze.
Söröket nem tartanak egyáltalán. Ezt sörfogyasztóként, sőt minden sört elvből megkóstoló ínyencként is értékelni tudom. A steakhouse ne kínáljon vegán fogásokat, a halászcsárdában ne legyen kötelező marha- vagy sertéspörköltet étlapra venni, s ha egy pezsgőbár tulajdonosa úgy dönt, hogy ott senki ne sörözzön, ez respektálandó profiltisztítás. Ne akarjunk mindenkinek megfelelni.
A beltér elegáns, de feszengésmentes, az asztalon só- és borsdaráló, jó minőségű olívaolaj és balzsamecet. A kiszolgálás kedves, udvarias, gyors.
A konyha sem rossz, bár van még tere a fejlődésnek. A pezsgők mellé tapas zsánerben kínálnak mediterrán ihletésű fogásokat. Tartanak többek között marhahúsos tacót, polipot, marhapofát, rákot, kacsafasírtot, ratatouille-t a megszokott borkísérő falatkák, olajbogyó, sajt, sonka, articsóka mellett.
Az ételárak kifejezetten kedvezőek, a tapa-k zöme ezer és háromezer forint közötti összegbe kerül. Az italárak nem magasabbak a hasonló színvonalú éttermekben megszokottnál.
Séfüdvözletként extra szűz olívaolajat és olajbogyót kaptunk remek, autentikus, kenyérszerű (s nem feltét nélküli pizzazsánerben készült) focaccia-val. Rendeltünk pácolt fetasajtot, ami kötelességszerű és izgalommentes volt, ellentétben. Meg voltunk elégedve grillezett padlizsánba tekert, majd úgy megsütött fetasajttal is, amit egy élvezetes szósszal öntöttek le s mikrozöldekkel tálaltak. Az Aradon szinte minden háztartásban készített padlizsánkrémnek két közel-keleti változatát, a petrezselymes, gránátalmás baba ganusht és a tahinás mutabbalt vették étlapra, az előbbit rendeltük meg, üde és ízletes volt. (Receptjét lásd például itt: https://www.buvosszakacs.com/2020/01/25/baba-ganoush/) A karfiolpürével kínált lazac sajnos gyengécskére sikeredett. A püré jó állagú, de sótlan, s nem igazán karakteres, a lazac száraz volt. Előbbin könnyen lehetett segíteni, utóbbin kevésbé. Az viszont tetszett, hogy mindenkinek hoztak kérés nélkül egy-egy üres tányért, a rendelt fogásokat meg középre tették, ezzel is az osztozkodást, kóstolgatást szorgalmazva.
Étteremként nem tudnám az élvonalban említeni Arad pezsgőbárját, hiszen az egyetlen komolyabb próbatételen elbuktak, viszont a környezet, a pazar italválaszték, s a korrekt vegetariánus tapa-k elég vonzerőt jelenthetnek a pezsgő- és borszeretőknek, hogy betérjenek ide.
S ki tudja, lehet, hogy a húsételek elkészítéséhez jobban értenek, mint ami a lazacfogásból kiderülni látszott. Az majdnem biztos, hogy mi még visszatérünk a kacsát és a marhapofát megkóstolni.
A képek a szerző felvételei.
La Champagnerie
Arad, Andrássy tér (bl Revolutiei/Forradalom sgt.) 85.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
