A rendszerváltás után el kellett telnie néhány évnek, amíg az érintett szakma s a téma iránt érdeklődők közössége elfogadott néhány alapvető, irányadó szabályt és fogalomértelmezést. Például, hogy mit nevezhetünk pálinkának, cognac-nak, aszúnak, kaviárnak vagy bécsi szeletnek.
Vannak kisebb jelentőségű gasztronómiai közhiedelmek, melyek ellen még ma is küzdenek az arra hivatottak.
Hogy a pacal csak pörköltnek jó, hogy fehér húshoz fehér bor, vörös húshoz vörös bor illik (holott sokkal többet számít a fűszerezés, a mártás, a kontextus, mint az alapanyag színe), vagy az, hogy a pezsgő csak az ünnepek itala.

Mert valljuk be, a Kárpát-medencében élők zöme pezsgőt csak különleges alkalmakkor, de főként szilveszterkor iszik. Holott a pezsgő a közvélekedéssel ellentétben nem egy hozzáférhetetlen árú ital. Tény, hogy a hagyományos eljárással készülők ritkán kaphatók tíz euró alatt, de iható, élvezhető tankpezsgők időnként arcpirítóan alacsony áron kerülnek forgalomba.