A szőlő és a bor ősidők óta fontos mágikus, kultikus, szakrális, étkezéseinkhez kapcsolódó és élvezeti szerepet tölt be az emberiség életében. A vízözön után Noé, amikor bárkája megfeneklett a talajon, azonnal szőlőművelésbe kezdett. Ez az emberi mezőgazdaság monda szerinti „első” kultúrnövénye (Ószövetség, Mózes könyve, Teremtés könyve VII. és IX. fejezet). Mindjárt Noé az, akit elsőként találnak fiai részegen, bár ez nem befolyásolta élettartamát, hiszen 600 éves volt a vízözön kezdetekor. Izsák éberségét is borral próbálta meg Jákob tompítani az Ézsau elsőszülöttségét alku és üzlet tárgyává tevő ténykedés során (Teremtés könyve XXVII. fejezet). Salamon, a legbölcsebb király az Énekek énekében, a szerelmesek csókja után az emberiség második legnagyobb élvezetének tartja a bort, aligha akad késői követő, aki ezt a sorrendet érdemben vitatná. Jézus a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, megteremtve így a bor szakrális, mitikus és mágikus szerepének alapját.
Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a profanizálás és deheroizálás korszakát éljük. Nem jelent ez – ha csak áttételesen is – általános értékvesztést? Ha környezetünkben akad még olyan mozzanat, amely megőrizte egykori nagyságát, valós értékét, arra érdemes rámutatni, reflektorfénybe állítani. A bort nem a szükséglet hozta létre, hanem az emberi ambícióvilágába született bele.
Ugyan nem beszélhetünk a bor kizárólagosságáról az élvezeti cikkek között, hiszen például a sör készítése jóval megelőzte a bor nagyjából 6000 éves történetének kezdetét. De jó néhány tudatmódosító anyag is ismert volt már akkoriban, például a mirha. A bor jól kézben tartható hatásával előnyt élvezett a különféle bódító anyagokkal szemben. Előállítása az ókori keleten lehetséges és viszonylag könnyű volt. Értékelhető volt, és összehasonlítható.
Az elfogadott eredethipotézisek alapján az összegyűjtött és „véletlen” megerjedt gyümölcsök elfogyasztása által bekövetkezett mámor reprodukálása tekinthető a borfogyasztás rendszeressé válásának. Nyilván ez jó ideig a kiváltságosok sajátja volt, de a szokás folyamatosan terjedt. A borral való kereskedelem hamar kialakult. Az előállítás módszerei, az edényzet és a tárolás mind elterjedt, és a borhoz hasonlóan a kereskedés tárgyát képezték.