Sokan azt gondolják, hogy a borászok nem söröznek, mert a remek borok mellett, amiket egész nap kóstolgatnak, ki lenne kíváncsi a „lenézett” sörökre. Ám ahogy a sörfőzők is szeretik a jó borokat, úgy a borász társadalom is értékeli a különleges söröket. A kölcsönös tisztelet mellett egyre több példa van arra is, hogy közösen alkotnak új, egészen izgalmas italokat, melyekbe a sör és a bor erényei egyaránt megtapasztalhatóak.
A „Brettegés foka” – nemzetközi kitekintés
A brett – a Brettanomyces (jelentése: brit gomba – brit ale-ek kutatása közben mutatta ki) – felfedezése 1904-ben Hjelte Claussennek a nevéhez fűződik. Sok borban ez a fajta vadélesztős illat és íz az egyik alaphibának számít. Nem úgy a söröknél, ahol az ősi sörfőzési metódust idézi fel.
Belgiumban sok száz éve folytatják ezt a hagyományt, és a spontán erjedésű lambic sörök a helyi mikroklíma élesztőjével (brettanomyces lambicus) készülnek. A leghíresebb főzde talán a Brüsszel Anderlecht-negyedében található Cantillon, ahol a natúr lambic sörök (gueuze) mellett sokféle gyümölccsel, köztük szőlővel érlelnek söröket.
Minden évben elkészítik a Saint Lamvinust, melybe Merlot és Cabernet Sauvignon szőlők kerülnek, ezer literenként akár 400 kg.
A vadélesztős söröket készítő új generáció jelentős alakja a még huszonéves, holland Tommie Sjef, aki már tinédzserként több éves érlelésű söröket főzött, és vörösszőlős wild ale-je a Druif (hollandul: szőlőszem) évjáratos palackjaiban a két évig érlelt vadélesztős sört magyar Kékfrankos szőlővel és francia világfajtákkal együtt érlelte teljessé. Söreit a 2019-es Budapest Beer Week-en lehetett megkóstolni.
Az USA-ban a harmadik legnépszerűbb sörös irány a wild ale-ek és a savanyított sörök (sour ale) piaca. Ez a divathullám gyorsan elterjedt Európában, és a magyar kisüzemi főzdék közül is több kreatív sörfőző készít vadélesztős és hordós érlelésű söröket szőlővel, musttal. Ezekből mutatunk be egy válogatást.