A Szeged – Arad – Temesvár háromszögből Székelyföldre indulva Nagyszeben ideális kulináris pihenőhely: gyönyörű város, nagyjából félúton, lenyűgözően színes vendéglátással. De ha a startpont Budapest, az sem vész, az 560 kilométer, ami a két várost elválasztja hat óra alatt megtehető, szinte végig autópályán haladhatunk, Nagylakon „kifelé” a vámellenőrzés sem szokott többet igénybe venni egy negyed óránál.
Hadd adjak egy praktikus tanácsot azoknak, akik szintén Nagyszebenben állnának meg egy ebédre. A belvárosban, ahol a legtöbb színvonalas hely működik szinte lehetetlen parkolni. Célszerű a várnegyed szélén letenni az autót és gyalogszerrel megközelíteni a város középkori hangulatú gyönyörű központját. Mióta felfedeztem egy sorompós fizetős parkolót a Kombinat nevű étterem mellett, mindig ott állok meg. Az egyik városkapu pont szemben van, s onnan az igényes helyek egymást érik. A festői főtér is csak negyed órás gyalogútra esik. Az sem hátrány, hogy utólag fizetünk, s nem kell előre számolgatni, hogy vajon mennyi időt is töltünk el sétálgatva-kóstolgatva.

Legutóbbi székelyföldi utam alkalmával nem volt időm leülni nyugodtan ebédelni, így csak egy kellemes sétát tettem, némi kávét, üdítőt fogyasztva s csomagoltatva itt-ott a megvásárolt finom falatokat. Több kiemelkedő egységbe akadtam bele a sétálóutcában, első számú felfedezésem a „Fish and Wine bistro” volt.