Új halétterem a Bánság fővárosában: The Fisher by chef Daian
Elnézegetve a hely Facebook-oldalán közzétett kisfilmeket és a megannyi kóstolásra csábító különleges halfogásukat, biztos vagyok benne, hogy ellátogatunk még ide.
Borbély Zsolt Attila
2023. 03. 17. 15:41
Forrás: BORBÉLY ZSOLT ATTILA
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A Kárpát-medence nemzetei kevés halat fogyasztanak. A statisztikák azt mutatják, hogy a Felvidéken, Szerbiában, Romániában és Belső-Magyarországon az évi átlagos halfogyasztás öt és nyolc kiló között mozog fejenként, szemben az uniós 22,5 kilós átlaggal. De persze örömmel venné az ember, ha egyenesen Portugáliával konkurálhatnánk, ahol 50 kiló körül alakul ez a szám.
A felszín mást mutat, a halászcsárdák dübörögnek, egyre-másra nyílnak halakat is kínáló igényes mediterrán éttermek a nagyvárosokban, meg merem kockáztatni, hogy a jelentős halászlékultúrával bíró nagyvárosok, főleg Szeged és Baja felfele húzzák a statisztikát.
Temesvár sem áll rosszul, ahol több tucat olasz étterem kínál minőségi halakat, és a nyitás óta sikerrel üzemelő két halétterem, a Pescada és a Sabres mellett tavaly májusban nyílt egy harmadik The Fisher by chef Daian néven.
A világhálón nem sok olvasható a helyről, a sajtó nem foglalkozott vele egyáltalán, tény, hogy míg Belső-Magyarországon egy sor portál és több analóg kiadvány ad hírt étteremnyitásokról, addig Erdélyben sokkal gyérebbek az információk, és ez áll a Bánságra is. Hosszú és kitartó keresgélés után derül ki a séf teljes neve, Daian Borcovici, s ezután már az is, hogy az elmúlt tíz évben dolgozott mindkét említett halétteremben.
Fotó: Borbély Zsolt Attila
A sok zöld növénnyel dekorált beltér hangulatos, a terem egyik végében halászcsónak hálóval, a másik oldalon akvárium, az asztalon só- és borsdaráló.
A kínálat széles, felölel tengeri és édesvízi halakat egyaránt. A receptúrák főként a mediterrán világba kalauzolnak, de nem hiányoznak a helyi ízek sem. A levesek között megtaláljuk a korpaciberével főzött zöldséges hallevest is (bors de peste; a korpacibere a román gasztronómia titkos fegyvere, ez adja az autentikus csorbák megnyerő savanykásságát). Készítenek haltepertőt pontyból és tokhalból, továbbá magyar halászlevet is, ezt ezúttal kihagytuk, bár nyilván érdekes lehet, hogy miként reprodukálja egy halakra specializálódott román séf e kultikus magyar ételt.
Szerepel a választékban dobrudzsai marinált hal (saramura de peste – lásd erről az orsovai beszámolómat), tőkehalas zakuszka, csuka- és pontyikrasaláta is.
Az étlap jelzi, hogy helyben gyúrják a tésztákat, amelyek értelemszerűen különféle halas, kagylós, rákos sugóval kerülnek feltálalásra. (Írhatnék mártást is, de aki olvasta Lénárd Sándor zseniális könyvét a római konyháról, az alighanem örök életében sugónak fogja mondani a pastákba életet lehelő ragukat. A kötet, amely kiválóan alkalmas arra, hogy az olasz tésztákért nem rajongó ínyenceket is megnyerje e műfaj számára, ingyenesen letölthető a világhálóról). Készítenek megannyi roston sült halat, különféle vegyes tálakat, rizottókat és paellát is.
A megszokott édes- és sós vízi halakon (pisztráng, ponty, harcsa, süllő, illetve aranykeszeg, tengeri sügér, tonhal, lazac, tintahal) és a leggyakoribb tengeri gyümölcsökön kívül állandó jelleggel kínálnak osztrigát, homárt, polipot, lepényhalat, szardíniát, békafejű gébet és dunai heringet is. A heti ajánlatban ottjártunk idején szerepelt bajszos vörös márna, csuka, tokhalkaviár és kardhal is.
Az italválaszték még bővíthető, főleg a sörfront. A nagyipari multisörök között a Paulaner búza képviselt jobbacska minőséget, az itallapon szerepelő fél-kisüzemi Azugával nem tudtak szolgálni, miközben Temesvár regionális hatalom a féltucatnyi mikrofőzdéjével a minőségi sörök világában.
A töményitalok között akadnak prémium tételek is, de a papírforma és a tényleges kínálat ezúttal sem fedi egymást, az itallap birs- és kajszibarack-pálinkát ígér, ehhez képest csak körtével tudtak szolgálnak, ami nem ütötte meg a mércét. Érthetetlen, hogy a legkisebb mennyiség, amit adnak, 50 ml, azaz fél deci, mint valamikor évtizedekkel ezelőtt.
Fotó: Borbély Zsolt Attila
Mintegy harmincféle bort kínálnak, ezek zöme helyi, minőségi tétel. A borok díjszabása 12 000 forintnál kezdődik (150 RON), olyan borokért is ennyit kérnek, amelyek polci ára mindössze 40 lej. Ez nem szerencsés árpolitika, hiszen a halételek zöme bort kíván, s már a szaküzleti árhoz mért kétszeres szorzón is tisztes hasznot lehet realizálni. A másfél deci poharazott temesrékasi borra kétezer forintnak megfelelő lejt kérnek, ezeknek a boroknak csak a színét tudhatjuk meg, vélhető, hogy ennyiért egy palackot kapunk az üzletben.
A storceag nevű, hagyományosan tokhalból készülő hallevest, a Duna-delta egyik jellegzetes, a legdélebbi Duna-ág, Szent-György nevét viselő faluból származó fogását ritkán láthatjuk étlapokon, rendeltünk is egy adagot belőle. Az ízletes, kellemesen savanykás, jó arányérzékkel tejfölözött lében cseppet túlfőtt zöldség és kellő mennyiségű tokhal került, el is gondolkodik az ember, hogy hányféle izgalmas levest készíthetnénk halból a halászlén kívül.
A megannyi vegyes tál közül mi az édesvízi halakból álló variánst választottuk. Négy főre is elegendő, bordázott vaslapon sült pisztrángot, irdalt pontyot, harcsát, süllőt és tokhalat kaptunk, hasonlóan elkészített puliszkával és burgonyával.
Kétféle mártást is adtak mellé, egy sajátos muzsdélyt (jellegzetes román nyersfokhagyma-mártás), valamint a jugoszláv konyha Balkán-mártására emlékeztető majonézalapút. A salátaegyveleg még igényelt némi dresszinget, amit pótoltunk a vegyes tálon kapott citrommal és a szomszéd asztalról átemelt olívaolajjal. A halak frissek voltak és ízletesek, egyedül a tokhal lehetett volna szaftosabb. Napi desszertként csokis meggyes süteményt kínáltak, készterméknek tűnő mártással bevonva, nem volt rossz, de érződött, hogy itt nem ez a fő profil.
Elnézegetve a hely Facebook-oldalán közzétett kisfilmeket és a megannyi kóstolásra csábító különleges halfogásukat, ami ezúttal nem fért bele a rendelésbe, biztos vagyok benne, hogy ellátogatunk még ide.
1/7 Új halétterem a Bánság fővárosában: The Fisher
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
