Barangolás Krassó Szörény vármegyében – La Latina étterem

Az étterem jó szívvel ajánlható bárkinek, aki történelmi hazánk déli határain kalandozik.

La Latina étterem - Orsova Forrás: Borbély Zsolt Attila

Orsova, a hajdani magyar határváros sorsa a szocializmus embertelenségének és kultúrarombolásának szimbóluma. 1970-ben a Román Szocialista Köztársaság, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködésének eredményeképpen felépített Vaskapu I. vízierőmű működésbe helyezésével a teljes várost elöntötte a víz. A lakók kaptak ugyan kárpótlást, amiből másik házat építhettek, de nem nehéz elképzelni, mennyi emberi tragédiát okozott ezúttal is a szocialista gigantománia.

S akkor nem szóltunk a Jókai Mór által a magyar irodalom egyik legszebb regényében, „Az arany ember”-ben „Senki szigete” néven megörökített Ada kaleh-ról, mely szintén víz alá került teljes egészében. Apró kis személyes emlék, hogy orsovai nagynéném új házában nyaralva a hetvenes években találkozhattam több ízben is azzal ada kaleh-i török édességárussal, aki népviseletben, sajátos, a történelmi filmekből ismerős fejfedővel, vállon hordozható pultról árulta a sehol másutt nem kapható, egyedi íz- és formavilágú édességeket s üde színfoltja a szocialista építészet jegyében felhúzott szürke betonvárosnak.

Orsova természeti környezete megejtően szép ma is, a megduzzasztott Duna, mögötte a Szerbiához tartozó túlpart erdős dombvidékével festői látványt nyújt, más kérdés, hogy élvezetéhez el kell tudni vonatkoztatni attól, hogy a fodrozódó víztükör egy hatszáz éves magyar várost rejt.

Nem véletlen, hogy Orsova éttermeinek, bárjainak nagy része a folyam partján működik. A La Latina étterem, ha nincs is pont a parton, de a teraszáról pazar kilátás nyílik a vízre s a szemközti erdőségre. Az egyébként jellegtelen belterű vendéglátóipari egység a település központjában, a polgármesteri hivatal tőszomszédságában működik.

A konyha, mint a névválasztás is sugallja, az egész Kárpát medencében oly népszerű olasz ízeket kínálja az átlagnál igényesebb kivitelezésben.

Bejárva a hajdani Krassó-Szörény vármegye tucatnyi éttermét Lugoson, Karánsebesen és Resicabányán, meg merem kockáztatni, hogy ez volt a legmeggyőzőbb étkezésünk, bár mindenütt igyekeztünk a legbizalomgerjesztőbb helyeket kiválasztani a Tripadvisor és a Google Maps segítségével.

Ahol kínálnak pizzát és kamasz gyermek is van a társaságban, ott a világot meghódító olasz klasszikus szinte biztosan asztal kerül. A prosciutto crudo-s, parmezános, rukkolás, koktélparadicsomos változat élvezetes volt, trattoria stílusúnak mondható, vékony tésztájú. Amit lehetne tökéletesíteni, főként roppanósság tekintetében, de azért így is ütötte a mércét, s akkor nem szóltunk a kifogástalan feltétekről. Jó volt a grillezett aranydurbincs is, ami mellé olajbogyós paradicsommártást és jó ízű, jó állagú vadrizset adtak. Tisztes produkció volt a tenger gyümölcseivel, paradicsomos alapon készített spagetti is.

Étkezésünk legizgalmasabb fogásának a magyarul igencsak egyszerűen hangzó „pácolt hal” bizonyult, (saramura de peste), a román konyha egyik jellegzetes fogása, amit jómagam úgy ismertem meg aradi háztartásokban és az egyik diszkontáruházlánc készterméke révén, mint savanykás lében eltett rántott pontyot. Sokan esküsznek erre az ételre, sokan viszont úgy tartják – közéjük tartozom jómagam is – hogy kulináris nonszensz egy bundázott halat, aminek erénye a panír ropogóssága, nedves közegbe tenni és a bundát teljesen átitatni.

Nos, itt teljes más volt az eljárásmód, sokkal inkább hasonlított ételünk egy románosított mediterrán halászlére, mint az imént közbeírt, műanyag vödröcskében tartósítva is kapható ételre. Kellő alaposságú világhálós kutakodás után, átfutva tucatnyi receptet, körbe nézve a legnépszerűbb román receptportálokon – Aromate, Savori Urbane, Poftă Bună – is megtudhattam, hogy létezik ugyan a bundás változata ennek az ételnek, mi több, annak is vannak további variánsai, de a leggyakoribb, többnyire dobrudzsainak mondott alaprecept arra hasonlít inkább, amit nekünk prezentáltak. Ennek lényege, hogy a grillezett halat (az alapanyag bármilyen édes vízi hal lehet), egy roston, lehetőleg faszénparázson sült paprikából, erős paprikából, paradicsomból és fokhagymából készült, többnyire csomborral és babérlevéllel fűszerzett mártásban szolgálják fel, melynek sűrűsége változó, mint ahogy az is, hogy adnak-e a halhoz puliszkát vagy sem. A miénk puliszkás volt, bő levű mártással és süllő betéttel.

Ettünk két desszertet is, a profiterol kevés izgalmat hordozott, különösen, hogy csokoládémártás helyett nutellával szolgálták fel. A tiramisu édességét vissza lehetett volna fogni egy kicsit, de értékeltük, hogy mascarpone-ból készült. Ez természetes lehetne, de egyre többfelé találkozni mindenféle pótlékkal hamisított ál-tiramisukkal, meg merem kockáztatni annak kijelentését, hogy a tiramisu néven forgalomba került édességek többsége nem látott mascarpone-t egyáltalán.

A kiszolgálás kedves udvarias, a prosecco-hoz hoztak egy jeges vizes vödröt, hogy meg ne melegedjen az asztalon, felajánlották, látván fotózási hajlamunkat, hogy készítenek rólunk egy csoportképet.

Összességében a „La Latina” nevű éttermet a kifejezetten kellemes emlékek között raktároztuk el, jó szívvel ajánljuk bárkinek, aki történelmi hazánk déli határain kalandozik.

Elérhetőségek:

La Latina étterem

Orsova, Centrul Civic 2.

Telefonszám: 0736 946 334

Honlap: facebook.com/La-Latina-restaurantbar-108194630581973/

E-mail-cím: [email protected]