Nagybecskerek több mint hétszáz éves múltra visszatekintő bánsági város. Trianon előtt Torontál vármegye központja volt. Az 1910-es népszámlálás előtt sem volt többségben a magyarság, de a város lakosságának harmadát tette ki. Ma is jelentős magyar közösség él itt, érdekes, hogy abszolút számban nem csökkent a magyar lakosság az elmúlt bő száz évben, hanem nőtt. 1910-ben 9148 magyar lakta Nagybecskereket, a legutóbbi, 2011-es népszámlálás idején 11 605. Más kérdés, hogy az összlakosság akkor 26 006 fő volt, ma 76 511. Hadd szúrjam ide azt is, hogy itt született 1817-ben Lázár Vilmos honvédezredes, aradi vértanú.
A szerbek által egy második világháborús kommunista partizánról elnevezett nagyobbacska város gasztronómiai szempontból fontos központ. (Elég szomorú, hogy délvidéki magyar ismerőseimmel is előfordul, hogy szerb nevén említik e régi, magyar alapítású települést.)
2021 nyarán három éttermet látogattunk meg itt Jovanovity Dániel délvidéki gasztroguru barátommal. Elsőként a Kovac cafét, aminek híre eljutott Óbecsére is. Nem volt rossz, átütő sem, akadtak hibák, regionális szinten ezzel együtt átlag felettinek mondható a hely. Szóba elegyedtünk a szomszéd asztalnál ülő magyarokkal, tőlük kaptuk azt a tippet, hogy a Kafematot is nézzük meg, mely ez idő tájt vezeti a Tripadvisor toplistáját. Mi úgy találtuk, hogy az „aki sokat markol keveset fog” elve érvényesül az esetükben, de nincs kizárva, hogy két év alatt szintet léptek. A legjobb benyomást a Baccata tette ránk, itt csak kézműves sört ittunk és desszerteztünk, megfogadva, hogy ellátogatunk még hozzájuk. Erre azonban aligha kerülhet már sor, mert a hely bezárt.
