„Ha megállunk egy Eperjes melletti magaslaton, azonnal látható, hogy a Felvidék keleti fele és Tokaj-Hegyalja egymással szorosan összetartozó táj, amit csak idegen politikai akarat szakított el egymástól. A borvidék felett ott fekszik Kassa, az egyik legszebb város, ami a magyar kultúrából kisarjadzott, s ami évszázadokig töretlen kulturális egységet alkotott Tokajjal. Ahogyan a középkorban a szegediek élete együtt lüktetett a Szerémséggel, ahogyan a huszadik század közepéig az aradiak sorsa egy zsinórra volt felfűzve Ménes-Hegyaljával, úgy élt együtt évszázadokig Kassa és a Tokaji borvidék. A kassaiak jöttek-mentek, szőlőt tulajdonoltak és letelepedtek, együtt vigadtak vagy harcoltak a hegyaljaiakkal” – írta Alkonyi László a Vigyázz, kész, rajt… bor című könyvében. Talán az sem véletlen, hogy tíz esztendő múltán megint csak Tokajból, közelebbről Tállyáról indulva látogattunk ismét e városba, s az igazság az, hogy nemcsak a hangulata nyűgözött le ismét, hanem az a fejlődés, ami egy évtized alatt a vendéglátás terén bekövetkezett, legyen szó sörözőről, borozóról, kulináris kínálatról.