„Jó bornak nem kell cégér”, tartja a régi mondás, s bár közmondásaink sok esetben mély bölcsességet takarnak, ezúttal a tézist meghaladta az idő. Bizony kell a „cégér” minden eladásra szánt terméknek abban a világban, ahol középszerű tömegárut, vagy egyenesen selejtet, tőkeerővel megtámasztott marketing segítségével adnak el. Szerencsére kialakult egy olyan formai kódrendszer, mely sikerrel orientálja az igényes fogyasztót. Egy speciality kávézónak, egy új hullámos cukrászdának, egy kraft főzetek kimérésére szakosodott sörözőnek a legtöbb esetben már az utcafront alapján meg lehet állapítani a profilját.

Legfrissebb ilyen jellegű élményem nagykikindai, az autóból szúrtunk ki egy kávézót, a Mala Radionica Kafe-t. Az első lehetséges helyen leparkoltunk, majd visszasétáltunk. Nem bántuk meg a kis intermezzo-t, mert minden tekintetben remek helyre leltünk, a kávéjuk pazar, tartanak frissen préselt narancs- és grapefruitlevet is. Egyedül a tömény, szinte szeletelhető cigarettafüst zavart, de ez Délvidéken általános a kávézók és kocsmák világában, mivel itt megengedett a dohányzás a vendéglátóhelyeken, sajnos még az éttermekben is. Az említett kávézóban a közös légtérben az egyik asztalra ki volt téve a „nemdohányzó” jelzés, ennek köszönhető, hogy egyáltalán kaptunk helyet, oda senki nem akart leülni. Néhány órával később az elsősorban szerémségi natúrborairól, no meg az 1880-as ültetésű tőkékről szüretelt világhírű Kadarkájáról ismert neves borásztól, Maurer Oszkártól megtudtam, hogy az egész Délvidék egyik, ha nem „a” legjobb kávézójába tértünk be.


























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!