Minőségközpontú, igényes, új étterem Fogaras szívében: La Fritz

Az étterem külsőre is hívogató, az öntöttvas cégtábla napjaink stílusában igyekszik némi patinát sugározni, sikerrel.

A Fogarasi-hegység lábánál fekszik a festői havasok nevét viselő városka, az egykori Fogaras vármegye névadója. Első említése a XIV. századból való. 1910-ben 7623 lakosából 3367 volt magyar, 3159 román és 1010 német. Mára a magyarság részaránya öt százalék alá esett, 30 715 főből mindössze 1056 vallotta magát magyarnak 2011-ben, a németek száma elenyésző.

Aki Székelyföldre igyekszik a déli, Brassót érintő útvonalon, ritkán áll itt meg, a kommunista építészet éktelenkedő épületei és a magyar ízlésvilágtól igencsak idegen, hatalmas, aranyozott tetejű ortodox templom nem igazán hívogató, arról nem szólva, hogy a „hagymakupolás honfoglalás” betonba öntött szimbolikáját hordozza. A hajdani vár az egyetlen látnivaló, amin megakadhat a várost átszelő gépkocsivezető szeme. 

A régi főtér, amely hordoz valamit az Osztrák–Magyar Monarchia kisvárosainak hangulatából, el van rejtve, de közel esik a várhoz, pár percnyi séta mindössze.

A Kárpátiaéttermek.hu adatbázison dolgozva a járvány időszaka alatt álltam meg két ízben is Fogarason, hogy a település legjobbnak ígérkező éttermeit meglátogassam. Kellemes élményt nyújtott mind a Color Pub, mind pedig a Casa Terra. Utóbbi nem teljesítette ki saját ambícióit, de egyértelmű volt az üzemeltetők törekvése arra, hogy az átlagból kiemelkedve minőségi szolgáltatást nyújtsanak.

A minap az Aradtól kereken 500 kilométerre eső Kézdivásárhely felé utazva ismét megálltam Fogarason ebédelni, mivel a Tripadvisoron olvasható helyi étteremlista élére ugrott egy új egység, a La Fritz.

Nagyszeben kapcsán már esett szó arról, hogy a románság nem lát sem ellenséget, sem konkurenst, sem veszélyt a németekben. E közösség tagjait a Ceausescu nevével fémjelzett korszakban egyenként adták el az NSZK-nak, igen kevesen maradtak közülük. Nem véletlen, hogy ha egy utca visszanyerte egy román uralom alá került hajdani magyar városban a rendszerváltás után a Monarchia-korabeli nevét, akkor azt jellemzően német személyiségről nevezték el, mint például Temesváron a Jenő herceg vagy Mercy gróf utcát. 

Az éttermek is gyakran tisztelegnek német elődök előtt, és ez csak növeli presztízsüket. A románság nagy része felnéz a németekre, ami egyébként teljes mértékben érthető és indokolt.

A honlapról, de akár az étlapról is megtudhatjuk, hogy az étterem tulajdonosainak felmenői, Fritz és Anni Balthes épp ebben az épületben működtették a város legjobb mészárszékét. A krédójuk megnyerő: a frissesség, a tisztesség, a szívélyesség értékhármasára esküsznek, s igyekeznek helyi alapanyagokat használni. (Ennek érdekében a tengeri halakat le lehetne cserélni például pisztrángra.)

Az étterem külsőre is hívogató, az öntöttvas cégtábla napjaink stílusában igyekszik némi patinát sugározni, sikerrel. A beltér is igényes, hangulatos, a dekoráció meghatározó részei a boldog békeidőkből való berámázott archív fotók, amelyek jelentős része a felmenőket és boltjukat ábrázolja. Az asztalon só- és borsdaráló. A miniművirág-kompozícióról lemondanánk, de tényleg ez az egyetlen zavaró elem a belső tér otthonos atmoszférájában.

Az étlap nemzetközi merítésű. Kínálnak többek között marha- és tonhaltatárt, burgereket, pastákat, tengeri sügért, vajhalat, sertésoldalast és karajt, érlelt steakeket, almás rétest és krémest. (A honlapon közölt étlap frissítésre szorul, azon szerepel például a somlói is, ami helyett most krémest adnak.)

Mintegy harmincféle minőségi bort kínálnak, ezek ötödét pohárra is kimérik. A sörök egy kivétellel nagyipariak, a tömények között akad egy-két prémium tétel.

A tapas rovatban szereplő rántott tintahalcsíkok élvezetesek, pankó morzsás panírral meggyőzőbb lenne a fogás. Kellemes, harmonikus a mellé adott sültpaprika-mártás. A szezámbundás tonhal cseppet túlkészült, de szaftos, jó ízű, érdekes hozzá a torma, vélhető, hogy a séf a tonhal-wasabi kombót próbálta lefordítani a helyi ízlésvilágra. 

A sushi hangulatot a szójaszósz is erősíti. A tálalás számomra túlcicomázott, de biztos van, aki ezt szereti.

A kacsamell szaftos, szép rosé, a szarvasgombás krumpliköretben a gomba megnyerő, kár, hogy a vajon spóroltak. Finom viszont a párolt lila káposzta és a helyben sült tésztakosárkában tálalt csípőspaprika-lekvár. A tiramisu csavarmentes, jó alapanyagból készült, kellően szaftos, édessége optimális, jó enni.

A kiszolgálás udvarias, segítőkész, a csinos, ifjú hölgy lelkiismeretesen teszi a dolgát.

A La Fritz étterem esetében érvényesült a kollektív bölcsesség, úgy tűnik, az apró hibák ellenére valóban ez a város legjobb étterme.

La Fritz

Fogaras, Piata Republicii (magyarul Köztársaság tér) 25.

Telefonszám: + 40-771-269 -184 

Honlap: https://lafritz.ro

E-mail-cím: [email protected]

A képek a szerző felvételei.