A Furmint Február nagykóstoló előtti alapozás a Corvin gastro-pubban

A galériázott beltér kifejezetten hangulatos, igényes és tetszetős dekoráció, értékelendő a látványkonyha, nem minden hely meri ezt vállalni.

Forrás: BORBÉLY ZSOLT ATTILA

Ha a hosszú évek alatt, pincelátogatásokon összegyűjtött borturista tapasztalatok az egyetemi képzéssel rokoníthatóak a borok világát illetően, akkor a zárt térben megrendezett egységáras sétálókóstolók felérnek egy intenzív képzéssel, amolyan gyorstalpalóval. Nyilván mindkettőnek megvan a helye a Nap alatt.

A sétálókóstolók közül a Furmint Február volt az első, mely egy fajtát összekapcsolt egy hónappal, majd arra a fajtára építették az egész koncepciót. (Ezt az ötletet vette kölcsön egy másik csapat az Olaszrizling Októberrel.) A választás kiváló volt, sokak szerint a furmint az a fajta, amire bormarketinget lehet építeni, ami érdekelheti a világot. Részint mert Tokajban és Somlón terem elsősorban, mely borvidékek terroirja izgalmas lehet minden borkóstoló számára, bárhol is éljen a világban, másrészt maga a fajta rendelkezik kellő üzenetközvetítő erővel a termőtalajt illetően.

Tavaly a február hónap nagy részében még a Covid uralta a main stream médiát világszerte, amíg az orosz-ukrán háború ezt felül nem írta. Így májusban került e kiváló rendezvény megszervezésre pazar helyszínen, a Hagyományok Házában. (Melytől egyébként a korábbi években a Vajdahunyad várában működő Mezőgazdasági múzeum sem maradt el szépségben, a szervezőknek jó érzéke van a helyszínválasztáshoz. Az minden esetre egy rendkívül kóstolóbarát újítás, hogy biztosítanak elegendő ülőhelyet azoknak, akik megpihennének az öt órás sétálókóstoló közben.)

Idén, tizenharmadik alkalommal is pazar volt borfelhozatal, mind mennyiségben, mind minőségben. Nemcsak a fajta fellegvárainak tekinthető, már említett két borvidék jeles borászai jöttek el, kóstolhattunk furmintokat a Mátrából, Sopronból, a Balaton-felvidékről, Badacsonyból, a Balatonfüred-Csopaki borvidékről, a Garam mentéről, s a Szerémségből is.

Úgy alakult eddig, hogy szinte minden évben volt egy revelatív élményt nyújtó felfedezésem, vagy akár több is néha. A kétezertízes évek elején egyik évben Balassa István borai hatottak rám katartikus erővel, később Kovács Nimród ma már „Sky” néven forgalmazott nagyegedi Furmintja, majd a Serpens pince adta ezt az élményt, az idei kóstoló nagy meglepetését a Bacsó András által jegyzett Mariasy borok adták.

A kóstoló előtt célszerű megebédelni, ez szerepelt a főszervező ötletgazda Kézdy Dániel tíz jótanácsa között is. A Hagyományok Háza vonzáskörzetében több színvonalas étterem működik, tavaly kettőt is meglátogattam ezek közül a kóstoló előtt a Moszkva teret és Jardin de Paris-t. Mindkettő remek élményként rögzült.

Egy jóbarátom a Corvin gastro-pubot nézte ki idén, szívesen csatlakoztam hozzá. Érkezésünkkor az egyik asztalnál aradi barátaim adták épp fel a rendelésüket. Végül az ő asztalukhoz ültünk le, s mivel mind a négyen szeretünk kóstolgatni, nemcsak a magunk két-három fogásáról alkottunk képet, hanem összesről, gondunk volt rá, hogy mindenki mást rendeljen.

De ne szaladjunk ennyire előre!

A galériázott beltér kifejezetten hangulatos, igényes és tetszetős dekoráció, értékelendő a látványkonyha, nem minden hely meri ezt vállalni. A transzparencia mindenképpen rokonszenves.

Fotó: BORBÉLY ZSOLT ATTILA

A kiszolgálás remek, jó volt pár mondatot váltani a borokról a sommelier végzettséggel rendelkező felszolgálóval, valamint az üzletvezetővel is. Kritikai megjegyzéseinket jól kezelték, kilépő pálinkát is kaptunk, amit értékeltünk.

Az italválaszték gasztro-pubhoz illő. Több, mint hetven sört kínálnak, igen erős a belga vonal, de több élvonalbeli magyar kézműves sört is beválogattak. Csapon egyelőre hármat tartanak, egy klasszikus cseh főzetet, Platánt, egy Monyó IPÁ-t és egy belga búzát. Negyvenféle minőségi borukból tucatnyi kérhető pohárra. Figyelemre méltó a töményital szelekció is.

Fotó: BORBÉLY ZSOLT ATTILA

Az ételválaszték inkább éttermi, mint pubos, a mediterrán és nemzetközi fogások dominálnak, de nem hiányzik teljesen a magyar vonal sem. Az általunk rendelt fogásokon kívül kínálnak többek között kardhalsteaket kaviáros hollandi mártással és wakame salátával, fokhagymás tintahalkarikát fehérboros fokhagymás rizottóval, erdei gombás gnocchi-t, mangalica pecsenyét hasábburgonyával, fermentált zöldségekkel, marhapörköltet magyar tarkából dödöllével, fehércsokoládés mákszuflét erdei gyümölcsökkel.

Egyik asztaltársam Serrano sonka-ropogóssal tálalt erdei gomba-cappuccinot kért, aminek az állagán lehetett volna kicsit selymesíteni, de alapvetően korrekt képviselője volt a műfajnak. A paradicsomos rigatonival kísért fehérboros kagyló nem volt igazán meggyőző, de élvezhetetlen sem. A köret jobban sikerült, mint maga a kagyló. A Cézár saláta ennek a szimmetrikusa, itt a fő elem, a friss és feszes húsú rák kifogástalannak bizonyult, viszont nem római saláta volt alatta s a parmezán minősége sem volt kielégítő.

A vörös márnát lehetett volna szebben sütni, a rizottó nekem ízlett, de a fogást megrendelő asztaltársam sokallotta benne a sót. A szarvaspástétom ízre nem volt rossz, de állaga szárazkásnak tűnt, nem könnyű műfaj, ezt elismerjük. Jó volt hozzá a füge chutney. Leggyengébb tányérnak a burgert találtuk, a buci száraz, fojtós, szemre sem megnyerő, a hús túl tömör, a sült krumpli a legegyszerűbb minőségű mirelitáru. Mondjuk csónakburgonya helyett.

Még én jártam a legjobban a 4200 forintos háromfogásos ebédmenümmel, még akkor is, ha a wasabis salátával kísért rákolló a távol-keleti élelmiszeriparnak a surimihez hasonló készterméke volt. Ezt egy átlagos harcsapaprikás követte, melyben jó volt a hal, a mártást és a csuszát inkább kötelességszerűnek mondanám, mint kiemelkedőnek. Végül egy bátran sózott karamellmártással kísért, jól sikerült sajttorta zárta a sort.

Nem szívesen írom le, de a konyha teljesítményét négy fős, rendszeres étteremjáró, otthon is főzőcskéző, alapvetően a jóra fókuszáló társaságunk minden tagja valahová 3 és 3,5 pont közé tette az ötös skálán, ami azt jelzi, hogy e dimenziót erősíteni kellene, mert egyébként minden együtt van itt. Kiváló lokáció, nagyon hangulatos beltér, egy lelkes, motivált csapat, s kiváló italválaszték. A magam részéről a jelzett problémák ellenére szívből kívánok nekik sikert a tökéletesedésben.

Vélhető, hogy aki Corvin sajttál vagy aszalt paradicsomos, feta sajtos Serrano sonkatál mellett poharazgatni ül be ide, maradéktalanul pozitív élménnyel marad.

Elérhetőségek:

Corvin gastro-pub

Budapest, Corvin tér 6.

Telefonszám: + 36 1 950 4090

Honlap: https://www.corvinpub.hu

E-mail-cím: [email protected]

Fotók: a szerző felvételei