És még valami: hordóhasználat. Milyen hordót kell használni, hogy jó minőségű, tiszta ízű aszút kapjunk? Hegyalján sokat emlegetik a gönci hordót, amelynek űrtartalma 136 liter. A múlt században ez a bormennyiség szolgált alapul az aszú koncentrációszabályozására. Ugyanis a 136 liter alapborba kellett 3-4-5-6 puttony (1 puttony kb. 27 liter) aszúszemet áztatni, hogy a fent említett aszúminőséget elérjék. Ma tetszés szerinti űrtartalmú hordókba kerül az aszú mustja, nem egy pincészetben acél tartályba. A kész aszú puttonyszámát (koncentrációját) pedig a forgalomba hozatal előtti hivatalos analitikai vizsgálat állapítja meg. Évszázadokon át, mintegy a XX. század elejéig a hordók dongáinak alapanyagát hibátlan tölgyfa törzsekből hasítással nyerték. Ezeknek a szabályos növésű, egészséges fáknak a rostszerkezete kellően tömörnek mondható, párhuzamos rostnyalábokból áll és a donga az előállítás során nem sérül. Tisztasággal és megfelelő kénezéssel a másfél éves, hordóban történő kötelező érlelés megoldható anélkül, hogy alkohol utánpótlásra lenne szükség. Az aszú végleges stabilizálása hidegen, steril szűréssel történik.
Sok forrásból lehet hallani és több szerző, köztük Balassa Iván is határozottan állítja, hogy a tokaji bort mindig hordójában adták el. Ezzel egybecseng, ami a XVII-XVIII. és XIX. század adókimutatásaiból megállapítható, nevezetesen, hogy Hegyalján rendkívül sok hordó készült. A jelentett, de egyben bizonyos íz irányt is.
A II. világháborút követő korszak termelési és kereskedelmi politikája komoly fordulatot jelentett az aszúkészítésben. A keleti piac olyan mennyiségű „aszút” igényelt, amit csak tömegtermelésre jellemző igénytelen eljárással és erőltetett oxidatív érleléssel lehetett előállítani. Összekeverték a legjobbat a leggyengébbel és egy hamis aszú ízképet alakítottak ki a fogyasztóban. Sajnos ez sokakban meg is maradt és szinte ösztönösen próbálják elkerülni a tokaji borokat. Mindez többnyire addig szokott tartani, amíg óvatlanul bele nem kóstolnak egy-egy szép igazán tiszta és koncentrált, komplex aszúba. Onnantól kezdve ugyanis nincs menekvés. Mert ezek a borok a szenzorikus élvezetek legmagasabb fokát képesek nyújtani.
Ezzel el is érkeztünk a tokaji aszú ismertetésének organoleptikai részéhez. De mondhatjuk így is: milyen egy igazán szép aszú, ha megkóstoljuk?
A tokaji édes borok közös jellemvonása az érett citrusfélékre emlékeztető illat. Ez a botritisznek, a nemes penészes bogyók nagy mennyiségének tudható be. A fiatalabb, fahordós érlelést nem kapott borok esetében ez erőteljesebb, kajszibarack, narancshéj, grapefruit, citromhéj és sokszor friss őszibarack jelentik azokat az illatjegyeket, amelyek ezekben a borokban közösek.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!