Nemcsak a román öntömjénezés, de a román önirónia sem ismer határokat, ennek megtapasztalásához elég ellátogatni a „Times New Roman” elnevezésű viccoldalra. Román nyelvtudás és némi helyi terepismeret nem hátrány persze. De nemcsak ez az oldal közöl időnként maró gúnnyal összeállított mémeket, a Facebookon is végigszáguldott például az a poén, hogy miként lehet autópályán eljutni Szatmárnémetiből a román tengerpartra. Merthogy lehet: a környező államok autópályáit használva. A térképet lásd itt!
Aradról is el lehet már jutni Kolozsvárra autópályán, de 268 km helyett 352-t megtéve, lekanyarodva előbb ellenkező irányba, Temesvárig. Jómagam inkább az első útvonalat szoktam választani, különösen, ha belefér az időmbe egy nagyváradi megálló.
Mert Szent László városa mindig nyújt valami újat, valami érdekeset.
A Zöldfa utca színes kínálatáról szóltam már e rovatban egy bő évvel ezelőtt, azóta további helyek nyitottak a környéken.
Ezek egyikébe, a Midtown Sixbe ültünk be egy jóbarátommal a minap, de annyira riasztónak találtam a beltér első részét díszítő festményeket, hogy letettem arról, egy komplett tesztnek megfelelő 3-4 fogást rendeljünk, beterveztük helyette a szomszédos Fekete Sas palota nevét kölcsönvevő egységet. A megrendelt két fogás (tenger gyümölcsei leves és ráktatár) azonban annyira meggyőzőnek bizonyult, hogy a dekoráció ellenére vissza fogunk ide térni. Persze ott helyben is meg hozhattuk volna e döntést, de mindketten kíváncsiak voltunk már arra, hogy mit nyújt a Black Eagle.
Mint már szó volt róla imént idézett írásomban, a Fekete Sas palotában magyar nyelven is olvashatunk részletes tájékoztatást az épület történetéről, s ami különösen jó pont: a tájékoztató szöveg a hajdani, Monarchia korabeli utcaneveket adja meg, a jelenlegi román név csak zárójelben szerepel.
Jómagam is ezt tartom irányadónak, ha ismert az adott utcanév eredetije. Mert sajnos egyes esetekben lehetetlen kikutatni e közterületneveket, annál az egyszerű oknál fogva, hogy Trianon előtt nem léteztek. A román asszimilációs politika egyik leghatékonyabb eszköze az volt, hogy minden magyar város mellé még felhúztak a kommunista időkben másik kettőt-hármat és betelepítették azokat moldvai és délromán jövevényekkel, akiknek ez hatalmas előrelépést jelentett civilizatorikus síkon. E negyedek (mint a marosvásárhelyi Tudor, a kolozsvári Monostor, a temesvári Circumvalatiunii vagy a brassói Noa) utca- és térnevezéseinek jellemzően nincsenek történelmi előzményei. Emellett az 1920 előtti utcanevek sem nyomozhatók ki minden esetben a világhálón, üdítő kivételt képez Nagyvárad, Kolozsvár és Temesvár.
