Pacalleves, pisztráng és süllő a nagykárolyi Nosztalgia étteremben

Repkénnyel befuttatott homlokzat fogadja a vendéget, a beltér is barátságos, fából készült kerek asztalok mellé telepedhetünk le.

Cigánypecsenye Fotó: Borbély Zsolt Attila

A közbeszéd végletes eldurvulásának nemcsak a különböző, jellemzően kormánypárti politikusok meggyilkolásáról vagy szívrohamáról való álmodozás az egyszerre aggasztó és visszataszító kísérőjelensége, hanem az erdélyiek nem szűnő románozása is. Ami sokszor inkább fakad sértő szándékból, mint tudatlanságból. Így kár is visszakérdezni, ha úgy adódik, hogy például a gúnyhatár mellett fekvő Gyula történetesen a román oldalra kerül, akkor a gyulai magyarokat is lerománozná a jó érzést és az elemi kommunikációs normákat egyszerre megtipró vitatkozó?

Tudvalevő, hogy meglehetősen esetleges volt annak kijelölése, hogy hol húzódik a határ, lényeg az volt, hogy a vasútvonal a román oldalra essen. Kisiratos, Tornya, Bors, Érsemjén, Csengerbagos vagy Pusztadaróc balszerencsés volt, ellentétben Battonyával, Dombegyházával, Elekkel, Gyulával, Kötegyánnal, Nagykerekivel vagy Csengersimával.

Ha a békecsinálók kicsit is foglalkoztak volna az etnikai határokkal, akkor olyan közel színmagyar határközeli települések, mint Nagyszalonta, Nagyvárad, Bihardiószeg vagy Székelyhíd aligha kerültek volna román uralom alá. Ezek közé tartozik az Árpád-kori alapítású, Érmihályfalva és Szatmárnémeti között fekvő Nagykároly is.

1910-ben 16 078 lakosából 15 772 vallotta magát magyarnak, száz évre rá az itt élők bő felét még mindig az őshonos városalapító nemzet teszi ki: 2011-ben 20 775 lakosból 10 950 volt magyar. Itt ma sem ritka, hogy a többségiek is megszólaljanak magyarul.

A Tripadvisor közösségében a település legnépszerűbb étterme 29 értékeléssel a Nostalgia, ezt további öt hely követi egy-két értékeléssel vagy értékelés nélkül. Valójában működik még itt több, mint fél tucat melegételt is felszolgáló további vendéglátóegység, de ezeknek a tulajdonosa nem tartotta fontosnak regisztrálni az általa működtetett helyet a portálon, s a vendégek közül sem tette fel ezeket senki.

 

Repkénnyel befuttatott homlokzat fogadja a vendéget, a beltér is barátságos, fából készült kerek asztalok mellé telepedhetünk le. Az asztalon só- és borslisztszóró, nem kiugró minőségű olaj és ecet. A terem végében nyerstégla fal, előtte szépen kialakított pult, a plafonra erősített, rusztikus kötélen lógó téglalap alapú fémkosárban ügyesen összeállított dekorációs tárgyak. Balra kis szeparé alacsony asztallal, süppedős fotellel, alighanem kávézásra, lazulásra.

Nomen est omen, a Nostalgia étterem sok tekintetben, főként gasztrofilozófiájában idézi a kilencvenes évek anyaországi éttermeit.

A konyha sokat vállal, az étlap meglehetősen hosszú, az ételek színvonala változó. Az ételneveket magyarul is feltüntették, de egy korrektor nem ártana nekik, nemcsak az ékezetek zöme hiányzik, de a „zöldség” kifejezés egy helyütt zolcsek-nek írva kissé zavaró.

Magyar, román, nemzetközi és olasz ételeket kínálnak, többek között brokkolikrémlevest, háromféle, zöldséges, sertéshúsos és marhahúsos parasztcsorbát, csirkepaprikást, kemencés liba- és konfitált kacsacombot, szűzérméket erdei gombás barna mártással, marhapaprikást sztrapacskával, Cordon Bleu-t (Gordon Blue-nak írva), T Bone- és bélszínsteaket különféle köretekkel, salátákat, pasta-kat, pizzákat, palacsintákat és túrófánkot. Különös, hogy a „reggeli – előétel” rovatban csupa főételnek is beillő fogást kínálnak az omlettet és bruschettákat leszámítva: hasábburgonyával és coleslaw salátával körített kétféle hamburgert, quessadilla-t, rántott zsenge tököt és gombát szalmakrumplival és tartárral, túrós, tejfölös, sült szalonnás puliszkát. Az ételárak barátságosak.

A minőségorientált, olténiai Oprisor, valamint az utóbbi másfél évtizedben sokat fejlődött, a Bánságban, Temesrékason működő Recas nagypincészet borait tartják. A töményital- és a sörválaszték nagyipari termékekből áll össze, nem sok izgalmat hordoz.

A kiszolgálás udvarias, szívélyes, kommunikatív.

 

A pacalleves ízletes, a pacalnak van tartása, nem főzték túl, a jelek szerint nem egyencsíkozott mélyfagyasztott alapanyagból dolgoztak. A savasság kissé visszafogott, óvatos, de ezen lehet segíteni némi ecettel és/vagy a mellé adott savanyított erős paprikával.

 

A cigánypecsenyét karajból készítik, a húst nem szárítják ki, de azért én megmaradnék a zsírosabb, szaftosabb s nem mellesleg hagyományosabb tarjánál. Érdekes módon egy korrekt fokhagymás-petrezselymes, kicsit retró, de jó ízű mártást is adnak hozzá. Komoly adag, a jól elkészített kakastaréj is jóval nagyobb az átlagnál, a steakkrumplit helyben sütik. Mindent egybevetve átlag feletti darabja volt ez a maga műfajának.

 

A pizzának sem a tésztája, sem a paradicsomalapja nem meggyőző, ezt az olasz slágerételt még gyakorolni kellene. A koktélparadicsom, rukkola és a sonka korrekt, a „parmezán” készen reszelve vásárolt, nem önazonos termék.

A megfelelően hőkezelt pisztráng friss, szaftos, és végre valahol nem sótlan, de nem is túlsózott. A puliszkaköret ízre-állagra egyaránt üti a mércét, bár, ha juhtejből készült érett telemea-t (a fetával rokon román sajtféleség) adnának hozzá s nem a kevéssé karakteres, tehéntejből készült frisset, akkor az összhatás jobb lenne. A szépen tálalt kompozíciót jól sikerült muzsdéjjal, azaz fokhagymamártással öntötték körbe.

 

Az igen komoly adag, a szokványosnak közel kétszeresét kitevő rántott süllő élvezetes, a krumplipüré megfelelő mennyiségű vaj hozzáadásával sokkal jobb eredményt adna. Úgy tűnik, a kereskedelemben sokfelé kapható nílusi süllővel dolgoznak, értékeltem, hogy nem éreztem benne azt az állottságra utaló mellékízt, amit bizony az aradi Lidlben vásárolt alapanyagban többször is azonosítottam.

 

Desszertnek sajttortát kértünk volna, de azzal nem tudtak szolgálni. A brownie lágy, de ízletes, jobbacska vaníliafagylaltot és valódi (nem növényi) tejszínhabot adnak mellé.

Nem ostromol csúcsokat a nagykárolyi Nos(z)talgia étterem, kis odafigyeléssel, pluszbefektetés nélkül könnyen jobbá tehető volna.

 De jelen formájában sem távozik csalódottan az, aki reális várakozásokkal ül be. Sőt, az ételek inkább jobbak, mint rosszabbak annál, amit az étlap sugall. S ami nem utolsó szempont, regionális összehasonlításban az ár/érték arány kifejezetten jó.

A magam részéről az ajánlott kategóriába sorolom. S kifejezetten kíváncsi lennék, hogyan birkóznak meg a nemes szárnyasok, a kacsa vagy a liba elkészítésének feladatával. Talán legközelebb ezt is sikerül megtudni.

Elérhetőségek:

Nostalgia étterem

Nagykároly, Széchenyi utca 1. (jelenlegi román nevén: str. 1. decembrie 1918.)

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://www.restaurantnostalgia.ro

E-mail-cím: [email protected]

Fotók: Borbély Zsolt Attila