Pacalleves, pisztráng és süllő a nagykárolyi Nosztalgia étteremben

Repkénnyel befuttatott homlokzat fogadja a vendéget, a beltér is barátságos, fából készült kerek asztalok mellé telepedhetünk le.

Cigánypecsenye Fotó: Borbély Zsolt Attila

Magyar, román, nemzetközi és olasz ételeket kínálnak, többek között brokkolikrémlevest, háromféle, zöldséges, sertéshúsos és marhahúsos parasztcsorbát, csirkepaprikást, kemencés liba- és konfitált kacsacombot, szűzérméket erdei gombás barna mártással, marhapaprikást sztrapacskával, Cordon Bleu-t (Gordon Blue-nak írva), T Bone- és bélszínsteaket különféle köretekkel, salátákat, pasta-kat, pizzákat, palacsintákat és túrófánkot. Különös, hogy a „reggeli – előétel” rovatban csupa főételnek is beillő fogást kínálnak az omlettet és bruschettákat leszámítva: hasábburgonyával és coleslaw salátával körített kétféle hamburgert, quessadilla-t, rántott zsenge tököt és gombát szalmakrumplival és tartárral, túrós, tejfölös, sült szalonnás puliszkát. Az ételárak barátságosak.

A minőségorientált, olténiai Oprisor, valamint az utóbbi másfél évtizedben sokat fejlődött, a Bánságban, Temesrékason működő Recas nagypincészet borait tartják. A töményital- és a sörválaszték nagyipari termékekből áll össze, nem sok izgalmat hordoz.

A kiszolgálás udvarias, szívélyes, kommunikatív.

 

A pacalleves ízletes, a pacalnak van tartása, nem főzték túl, a jelek szerint nem egyencsíkozott mélyfagyasztott alapanyagból dolgoztak. A savasság kissé visszafogott, óvatos, de ezen lehet segíteni némi ecettel és/vagy a mellé adott savanyított erős paprikával.

 

A cigánypecsenyét karajból készítik, a húst nem szárítják ki, de azért én megmaradnék a zsírosabb, szaftosabb s nem mellesleg hagyományosabb tarjánál. Érdekes módon egy korrekt fokhagymás-petrezselymes, kicsit retró, de jó ízű mártást is adnak hozzá. Komoly adag, a jól elkészített kakastaréj is jóval nagyobb az átlagnál, a steakkrumplit helyben sütik. Mindent egybevetve átlag feletti darabja volt ez a maga műfajának.

 

A pizzának sem a tésztája, sem a paradicsomalapja nem meggyőző, ezt az olasz slágerételt még gyakorolni kellene. A koktélparadicsom, rukkola és a sonka korrekt, a „parmezán” készen reszelve vásárolt, nem önazonos termék.

A megfelelően hőkezelt pisztráng friss, szaftos, és végre valahol nem sótlan, de nem is túlsózott. A puliszkaköret ízre-állagra egyaránt üti a mércét, bár, ha juhtejből készült érett telemea-t (a fetával rokon román sajtféleség) adnának hozzá s nem a kevéssé karakteres, tehéntejből készült frisset, akkor az összhatás jobb lenne. A szépen tálalt kompozíciót jól sikerült muzsdéjjal, azaz fokhagymamártással öntötték körbe.

 

Az igen komoly adag, a szokványosnak közel kétszeresét kitevő rántott süllő élvezetes, a krumplipüré megfelelő mennyiségű vaj hozzáadásával sokkal jobb eredményt adna. Úgy tűnik, a kereskedelemben sokfelé kapható nílusi süllővel dolgoznak, értékeltem, hogy nem éreztem benne azt az állottságra utaló mellékízt, amit bizony az aradi Lidlben vásárolt alapanyagban többször is azonosítottam.

 

Desszertnek sajttortát kértünk volna, de azzal nem tudtak szolgálni. A brownie lágy, de ízletes, jobbacska vaníliafagylaltot és valódi (nem növényi) tejszínhabot adnak mellé.

Nem ostromol csúcsokat a nagykárolyi Nos(z)talgia étterem, kis odafigyeléssel, pluszbefektetés nélkül könnyen jobbá tehető volna.

 De jelen formájában sem távozik csalódottan az, aki reális várakozásokkal ül be. Sőt, az ételek inkább jobbak, mint rosszabbak annál, amit az étlap sugall. S ami nem utolsó szempont, regionális összehasonlításban az ár/érték arány kifejezetten jó.

A magam részéről az ajánlott kategóriába sorolom. S kifejezetten kíváncsi lennék, hogyan birkóznak meg a nemes szárnyasok, a kacsa vagy a liba elkészítésének feladatával. Talán legközelebb ezt is sikerül megtudni.

Elérhetőségek:

Nostalgia étterem

Nagykároly, Széchenyi utca 1. (jelenlegi román nevén: str. 1. decembrie 1918.)

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://www.restaurantnostalgia.ro

E-mail-cím: [email protected]

Fotók: Borbély Zsolt Attila