Hagyományos magyar konyhát visz a palicsi Fehér Akác étterem

Hagyományos magyar konyhát visznek, a szerb gasztronómia csak néhány slágerfogás erejéig képviselteti magát.

Fotó: A szerző felvétele Forrás: A szerző felvétele

A szerb hatóságok nem nézték jó szemmel a tevékenységüket, így az utolsó „délvidéki” tábor már Szegeden került megszervezésre. Ezutóbbit leszámítva volt szerencsém valamennyi rendezvényükön részt venni, főként a borsátor szervezőjeként. Így jutottam el első ízben Palicsra, közel két évtizede, azóta persze több ízben is megfordultam az Osztrák-Magyar Monarchia e jellegzetes, festői üdülővárosában, többek között a „Kárpát medencei étteremkalauzom” tesztelései alkalmával. Két igen kellemes, mind külcsínre, mind belbecsre figyelemre méltó helyet fedeztem itt fel, egyik a tóparti Halászcsárda, a másik a Paprika csárda, mely tőle nem messze, a tó melletti parkban működik. 

Még a Covid előtt részt vettem egy feledhetetlen vacsorán egy végül meg sem nyílt palicsi étteremben, aminek „Égalja” lett volna a neve, az bizonyult egyébként a legmeggyőzőbb élménynek a környéken. Maurer Oszkár ugyanis, mielőtt megnyitotta volna az „1880 Natural Wine and Food” nevű zseniális fine dining éttermét, mely ezidőtájt csak bejelentkezéssel üzemel, de a színvonala változatlan, Palicson tervezett éttermet nyitni, minden megvolt hozzá, megfelelő ingatlan, koncepció, személyzet, de végül a hely bérbeadója miatt meghiúsult a terv. 

Ha Észak-Bácskában jártunk, évekig elcsábított Szabadka forgataga és széles kulináris kínálata, így a Covid korszak óta nem álltunk meg egyszer sem Palicson. Most az oromi Malomfesztivál alkalmából vitt az utunk ismét a Délvidékre, s mikor megtudtam az említett kiváló délvidéki borásztól, hogy szálláshelyünktől, a tóthfalui Dukay-háztól alig harminc kilométerre fekvő városban nyílt egy figyelemre méltó új étterem, „Paligo palata” néven, el is dőlt, hogy hol fogunk a fesztivál meglátogatása előtt ebédelni. Másrészt a minap tett fel egy csoporttag a „Pacalemberek” Facebook-csoportba egy tetszetős fotót a palicsi Fehér Akácbeli pacalról, úgyhogy azt a helyet is meglátogattunk. Bízva a crescendoban, itt kezdtük a napot. 

Ritkás fenyőerdős, szemgyönyörködtető környezetben működik a „Fehér Akác panzió és étterem”. Utóbbinak a beltere a nyolcvanas évek átlagos helyeit idézi, személytelen, jellegtelen, szinte dekorációmentes. 

A szerző felvétele

Terasza viszont nagyon kellemes, mondhatni hívogató: kék-fehér kockás abrosz fedi az asztalokat, a retro só- és borslisztszóró nem zavar, a szép kilátás a környező parkra nyugalmat áraszt. Az egyébként csekély távolság a főúttól épp elég ahhoz, hogy annak zaja ne hallatszon idáig.  

A szerző felvétele

Hagyományos magyar konyhát visznek, a szerb gasztronómia csak néhány slágerfogás (füstölt vesalica, karadorde szelet, Sopszka saláta) erejéig képviselteti magát. 

Kínálnak többek között marhahúslevest, ragulevest, cigánypecsenyét, natúr- és rántott húsokat, csirkemájat szalonnába tekerve, BBQ oldalast, üszőpörköltet, sült hekket, pontyot, pisztrángot és süllőt. Harcsafilét is, ami olcsóbb, mint a ponty, de odaírják őszintén zárójelben, hogy valójában pangasius.  

A desszert témát megoldják a palacsintákkal, ami mellett nyilvánvalóan késztermékből származó fagylaltot és gesztenyepürét adnak csak. Kedvező árú, naponta változó házias déli menüt is kínálnak, beleértve a hétvégéket. Ottjártunk idején a főétel tojással töltött Stefánia-vagdalt volt, amit burgonyafőzelékkel tálaltak.  

Tartanak négy kimért asztali bort, továbbá három, csak palackban kapható minőségi tételt a helyi Zvonko Bogdan pincészettől. A sörök nagyipari multitermékek, a kommersz tömények között a pálinkák jelentenek némi felüdülést. Ezeknek a termelőjét nem adják meg az itallapon, de ha házi főzésűek, akkor is nagy esély van rá, hogy ütik a mércét, e régióban meglepően gyümölcsös és selymes házi pálinkákat lehet kóstolni. 

A kiszolgálás rutinos, személytelen, mosolymentes, de értékeljük, hogy az idősebb úr, bár töri a magyart, de próbálkozik vele. 

A szép formájú bográcsban, kovácsoltvas szerkezeten érkező, igen komoly adag halászlé sósabb az optimálisnál, íze nem rossz, a leheletnyit túlfőtt pontykockák jó alapanyagból valók. 

A szerző felvétele

A kenyér gyenge minőségű, de friss, a csavart tészta, amit a szegedi stílushoz közelebb álló lé mellé e régióban megszokott módon felszolgálnak, ipari, és már megfőhetett egy ideje, nem meggyőző. Kértünk mellé csípőset, csak Erős Pistát hoztak, ami tudvalevőleg alig csíp, viszont legalább jó sós, ezt nem kértük. Nyers erőspaprikát, szárított tört chilit vagy cseresznyepaprikát sajnos nem tartanak, ami elég nagy hiányosság, sokan szeretik csípősen a magyar ételeket.  

A szerző felvétele

Friss halból – vélhetően ugyanabból – készítették a jól sikerült haltepertőt, a mellé adott sült hagyma szépen ropog, nem sült túl. A hasábburgonya nem mirelit, hozza azt a szintet, amit e köret háziasan, egyszer hőkezelve hozhat egyáltalán. 

 

A mellé rendelt sültpaprika-saláta helyben készül, bátran ecetezték, de élvezhető, korrekt, akárcsak a sült erőspaprika. A pacalpörkölt nem élvezhetetlen, de kissé túlfőtt, leve elég laza, nem pörköltszerű. Belsőmagyarországon átlagosnak számítana, Délvidéken a jobbak közé tartozik.  

A szerző felvétele

Az árak kedvezőek, minderre egy nagy ásványvízzel meg egy sörrel és borravalóval együtt 4000 dinárt fizettünk, ami 13.200 forintnak felel meg ezidőtájt, középárfolyamon számolva.  

Mint az eddigiekből kiderülhetett, nem volt kifogástalan a Fehér Akácbeli ebédünk, de hozta azt a szintet, amit tisztes fősodornak szoktam nevezni. Mi jól éreztük itt magunkat.  

Aki ennél többet szeretne, kreativitást, kulináris izgalmat, keresgélhet a szabadkai helyek között vagy kipróbálhatja a néhány percnyire fekvő, a már említett Paligo Palata éttermet, amiről a következő részben szólok majd.  

Elérhetőségek: 

Fehér Akác vendéglő 

Palics, Zelengorska 2a 

Telefonszám: 024 753400 

Honlap: https://www.facebook.com/p/Fehér-Akác-100052241270609/?locale=hu_HU