A székelység a magyar nemzet talán legkonzervatívabb része. Nemcsak hagyománytiszteletben, szokásokban, viseletben, világnézetben, hanem a gasztronómia tekintetében is. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a székely csúcséttermek zöme nem tudna megélni, ha kizárólag a helyi közönségre alapozna. Az sem véletlen, hogy míg Erdély nagyvárosaiban egyre több a kísérletező konyhával próbálkozó vendéglátóegység, ezek száma Székelyföldön a régió lakosságához képest igencsak alacsony.
A nemrégiben nyitott Murok étterem üzemeltetői mindezt tudomásul véve törekednek arra, hogy egyszerre nyújtsanak átlag feletti fogásokat azoknak, akik ragaszkodnak a hagyományos ízvilághoz, s bevonzzák az újat kereső közönséget is.
Rokonszenves, hogy a hely nevének a sárgarépát jelölő helyi tájszót választották. A murok valahogy kimaradt Jakab-Benke Nándor által jegyzett „Székely nyelvlecke magyaroknak” című sorozat első, táplálkozással foglalkozó részéből, de amikor Veres István, a Bábel étteremnek csillagot hozó ex-séf egy interjúban a jellegzetes székely kifejezésekkel példálózott, ez is benne volt a háromban: „az én konyhámban murok, pityóka, lapító van, nem répa, burgonya és vágódeszka.”
A Murok a közel hatszáz lelkes, masszív magyar többségű falu, Székelytompa határában működik. A parányi település 4 kilométerre fekszik Nyárádszeredától, melyhez közigazgatásilag tartozik, Marosvásárhelytől mért távolsága 14 km.
A Nyárádmente nincs elkényeztetve éttermekkel, talán ennek is köszönhető a Murok gyorsan szerzett népszerűsége. (A Nyárádszeredán működő Csámborgó kellemes meglepetés volt pár éve, élménybeszámolóm itt olvasható. A város másik rokonszenves éttermében, a Füles pubban még nem volt alkalmam enni, de ami késik, nem múlik, annál is inkább, hogy a kínálatban nemcsak pacalleves, hanem csülkös pacalpörkölt is szerepel. További példákat nem tudok mondani Nyárád-menti éttermekre.)
A beltér elegáns, hangulatos, igényes, a szép kilátást biztosító épületet szinte körbeölelő terasz nemkülönben. Az étterem háta mögötti rész a leginkább tetszetős, ahonnan nemcsak a környező dombokban gyönyörködhetünk, de az arra elhaladó főút forgalma sem hallatszik be. A gyermekeket szépen kialakított játszóházzal várják. Az asztalok egy részén olívaolaj- és balzsamecettartó, ami errefelé még messze nem általános, a borslisztszórót jó lenne borsdarálóra cserélni.
Mediterrán, azon belül olasz, székely és alföldi magyar fogásokkal színesített, nemzetközinek mondható konyhát visznek. Kínálnak többek között gulyáslevest, erdélyi csorbát, szarvasgombás tagliatelle-t, csirkemellsteaket sárgarépás burgonyapürével, konfitált kacsacombot ropogós krumplival, káposztalekvárral, harcsapaprikást túrós csuszával, korianderes-köménymagos sertéssültet édesköménysalátával, gyömbérmártással, hamburgert, vörösboros Angus marha-tokányt vajas galuskával, marhabélszínt szarvasgombás burgonyapürével, murok-chips-szel, pecsenyemártással, házi krémest és gluténmentes feketecsokitortát vaníliafagylalttal. Külön magyar és román étlapot tartanak, vélhető, hogy angol változatot is készítettek.
A habzókkal együtt több, mint harminc minőségi bort kínálnak, elsősorban erdélyi pincészetektől, többek között olyan élvonalbeli magyar birtokoktól, mint a Balla, a Kárásztelek, valamint a Darabont. Feltűnik a választékban néhány anyaországi pincészet is, közelebbről a móri Paulus s a somlói Kreinbacher.
A sörök nagyipariak, a párlatok között viszont több prémium tételt is találunk, beleértve a nyárádszentsimoni Csípán és s sepsiszentgyörgyi Sanct Gergius pálinkákat. Tartanak természetes gyümölcs- és zöldségleveket, továbbá helyben készült limonádékat.
A kiszolgálás vegyes képet mutat, a román fiatalember alapvetően udvarias és kedves, bár az elvárható lenne, hogy ha egyszer hallja, hogy magyarul beszélünk egymással, akkor magyar étlapot tegyen elénk. Magyar kollegái érkésünkkor félvállról köszönnek vissza, a továbbiakban is személytelenek, némi szívélyesség elkelne. Érdekes, hogy közeli barátaimnak néhány héttel ezelőtt ugyanez volt a benyomása.
Kellemes meglepetés, hogy séfüdvözletet is hoznak, nem kiugró bagette-karikákat élvezhető rillette-tel, uborkával és koktélparadicsommal.
A konfitált kacsacombbal, fenyőmaggal készült narancsos muroksaláta élvezetes, de befejezetlennek tűnik, egy karakteresebb dresszing s némi zöld levélsaláta izgalmasabbá tehetné. Mindazonáltal értékelendő, mint sablonmentes, a hely nevéhez köthető kompozíció.
A kardamómos murokkrémleves állaga remek, selymes, sűrűsége optimális, ízesítése harmonikus, kár, hogy a túrógombócszerű betét ízesítése bátortalan, se nem édes, se nem sós. Ropogós répaszalagok díszítik.
A sertésoldalas gigantikus adag, ketten is jóllakhatnak vele. A hús állagra megnyerő, nem párolták túl, mint sokfelé, a máz is jól sikerült. Grillezett zöldfűszeres puliszkát és házias lecsót adnak mellé.
A répatorta ízletes, a népszerű kávézóláncokban kapható, egyébként korrekt változatokat idézi, nem túl tömör, s nem édesítették túl. A dekoráció a leves révén ismert répa-chips.
Mindent egybevetve jó élményt adott a Murok, mely kimagaslik a regionális átlagból. Méltó lenne arra, hogy a Székelyföld legjobb éttermeit összefogó „Gasztrotérképre” felkerüljön.
***
Murok étterem
Székelytompa, 71B
Telefonszám: + 40 754 888 788
Honlap: https://www.facebook.com/murokrestaurant/
E-mail-cím: [email protected]
Borítókép: A nemrégiben nyitott Murok étterem üzemeltetői mindezt tudomásul véve törekednek arra, hogy egyszerre nyújtsanak átlag feletti fogásokat azoknak, akik ragaszkodnak a hagyományos ízvilághoz, s bevonzzák az újat kereső közönséget is. (Fotó: A szerző felvétele)
