Néhány méterre a Budapest Sportaréna némi ráfordítással (anyagiak, reklám) megtölthető lenne. Drága, illetve rizikós lett volna lefoglalni, mert mi van akkor, ha már nincs tétje a partinak, valamint ha nem jön el az ellenfél szuperklasszisa, a tömegeket megmozgató Dirk Nowitzki (eljött sajnos vagy nem sajnos – nézőpont kérdése). Fogadjuk el a szövetség ezen érvelését! Ám akkor miért a Körcsarnok a helyszín? Ahol a lelátókon másfél ezer szurkolónál többen nem férnek el, ahol érvényes jeggyel is csak nagy nehezen engedik be a nézőket, mondván, odabent már így is nagy a tumultus. Az rendben, hogy manapság népszerűsíteni kell a kosárlabdát Budapesten, ám talán nem ilyen tétmeccsen kellene mindezt…
Mindazonáltal a hangulatra egy szavunk sem lehet, (persze azért jobban jár a Körcsarnok, ha az atmoszférát nem viszonyítjuk a vidéki, forró hangulatú csarnokokhoz), különösen a rajt után, hiszen az zseniális. Czigler két értékesített büntője után Fodor cikázik megállíthatatlanul: nyolc pontot szór be zsinórban: 10-2; a vb-bronzérmes, a sorozatból már biztosan továbbjutó, így Eb-résztvevő németek csak pislognak, mintha nem értenék, mi történik körülöttük. Az időkérés sem segít rajtuk, hiszen a mieink extázisban vannak, Báder „leszedi” a pályáról Nowitzkit, Németh és Kálmán pontos, mint megszokhattuk: 27-18 – káprázatos negyed.
A tempó őrült, várható, hogy elfogy a szufla (gondoljunk csak bele, ha azt a 27 dobott pontot megszorozzuk néggyel, 108 pontot dobna a csapat a végéig, ami több, mint álom), különösen, ha tudjuk, hogy szombaton háromszori hosszabbításos csatát vívott a társaság Belgiumban. Szóval, nem csoda, hogy megkezdi felzárkózását a vetélytárs, azon kapjuk magunkat, hogy 35-20 után már 38-33 áll a táblán. Ja, kérem, beindul az óriás, az egyetlen másodpercet sem pihenő Nowitzki – az első tíz perc folyamán csupán két büntetőt dobott, viszont a második etap során tizenkét egységet szerez. Két pont így is megmarad a nagyszünetig (42-40), ám nem kell különösebb szakértelem a megállapításhoz: nehéz lesz.
Az öltözőbeli tanácskozás után is a vendégek irányítják a meccset, védekezésük ellen már nem találják a mieink az ellenszert. Zsoldos András kapitány vezényel, kiabál, buzdít, de hullámvölgyben a csapat. Már 50-46 oda, nagyon ki kellene találni valamit. Hogy gyors játék a kosárlabda, tudjuk, a varázsütésre megváltozott csapatok, a 180 fokos fordulatok nem ritkák. Mészáros, Németh, Kálmán és Simon pontjai jól jellemzik ezt, küzd, utolsó lehelletéig harcol a magyar csapat, 55-51-re ismét vezet. Bárcsak vége lenne…
A németek azonban továbbmennek, mintha életük függne ettől a meccstől, a negyedik felvonásban visszaveszik az előnyt, sőt, öt perccel a lefújás előtt 65-59-re lépnek el. Igazán elfáradhatnának már! Báder révén egy pontra még feljön válogatottunk, ám ezzel sajnos ellövi az összes puskaporát. Németország 78-70-es vezetésénél szólal meg a duda, így az olimpiáról lemaradó vendégek csoportelsőként jutnak ki a szerb-montenegrói kontinensviadalra. A mieinknek (akik amúgy a vereség ellenére minden dicséretet megérdemelnek, nem véletlenül szólt nekik a vastaps) pedig nem maradt más lehetőség, mint hogy szombaton Ukrajnában vívják ki a továbbjutást.
Mondani sem kell, ez sem ígérkezik könnyű feladatnak…
A sorozatban négy vereséggel álló női válogatottunk közben Pécsett Olaszországgal mérkőzött és 82-67-re győzött.
– A csapat jól játszott, igaz, volt néhány bosszantó hiba. Örülök, hogy megszereztük első győzelmünket a sorozatban – értékelt a lefújás után Rátgéber László szövetségi kapitány.
Menczer Tamás
Az ukrán sajtó tele van Magyar Péter dicséretével
