A reményt nem adja fel Ocskay

J é g k o r o n g Hatalmas kihívásokra készült az Alba Volán válogatott jégkorongozója, Ocskay Gábor, hiszen januárban klubjával a Kontinentális Kupa döntőjében szerepelhetne, olimpiai selejtezők várnának rá, februárban a német, a szlovák és a kanadai válogatott ellen léphetne jégre, majd áprilisban a Divízió I-es világbajnokságon hazai pályán az A csoportba kerülést szeretné kiharcolni. Ezekről a lehetőségekről még nem mondott le, de pillanatnyilag mindez távolinak tűnik. A 29 éves csatárnál a héten szívnagyobbodást mutattak ki, s elképzelhető, hogy idő előtt be kell fejeznie a pályafutását.

Rutinszerű orvosi vizsgálat során derült ki, hogy szívnagyobbodása van. Volt ennek előzménye?
– Semmi, teljesen egészségesnek éreztem magam, amikor kedden egy rutinszerű sportorvosi vizsgálatra mentem – idézi fel a történteket Ocskay Gábor. – Az EKG kisebb eltérést mutatott, s az orvos javasolta, hogy minél előbb menjek el ultrahangra. Még ekkor sem gondoltam semmi komoly bajra, de azért délután már az ultrahangon voltam, s akkor kiderült, szívnagyobbodásom van. Még nem lehetett tudni, mennyire veszélyes, hiszen a sportolóknál a nagy igénybevételtől a szívizmok erősebbek, s reméltem, nálam is csupán erről van szó. Aztán csütörtökön a Sportkórházban, a kardiológián gyakorlatilag azonnal eltiltottak a további sportolástól. Elmagyarázták, hogy a bal kamra extrém módon megnagyobbodott, és semmiképpen nem ajánlják, hogy sportoljak. Sajnos az eddigi vélemények elég egybehangzóak, s bár sejtem, hogy az elmúlt években történt sportbalesetek miatt óvatosabbak az orvosok, komolyan veszem, amit mondtak. De nem adom fel könnyen, a következő hetekben igyekszem minél több specialistával beszélni, illetve megvizsgáltatni magam.
– Megviselte, amikor közölték, hogy nem sportolhat?
– Elkeseredtem, pénteken ki sem mozdultam otthonról. Azóta is hullámzó a hangulatom. Szerencsés pillanatban keresett, mert az elmúlt napokban egyvégtében enynyit senkinek nem nyilatkoztam.
– Lehet már tudni valamit arról, hogy mi okozhatta a bajt?
– Egyelőre csak feltételezések vannak. Egy apró reménycsepp, hogy augusztusban volt egy lázas betegségem, amit teljesen nem tudtam kipihenni, a láz elmúltával azonnal edzésbe álltam, meccset játszottam, s talán emiatt lépett fel egy szívizomgyulladás. Ez csak találgatás, de ha valóban ez váltotta ki, akkor néhány hónap pihenéssel rendbe jöhetek.
– Mikor folytatódnak a vizsgálatok?
– Már hétfőn Pécsre utazom, ahol a világhírű specialista, Papp Lajos professzor fog megvizsgálni. Nagyon remélem, hogy tud biztatót mondani, de ha nem, akkor sem adom fel. Az első napi letargia után szombatra már a küzdeni akarás uralkodott el rajtam. Megteszek mindent azért, hogy folytathassam a jégkorongozást, s amíg egy csöppnyi fényt látok, nem adom fel.
– A csapattársak hogyan fogadták a hírt?
– Érzem, hogy mellettem állnak, de nemcsak ők, hanem szurkolók sokaságától kapok biztatást, és nem csupán székesfehérváriaktól, hanem az országból mindenhonnan. Ez nagyon jólesik, és erősíti a hitemet.
– Gondolkodott már azon, mihez kezd, ha nem sportolhat tovább?
– Ezen egyelőre nem akarok töprengeni, csak arra gondolok, hogy miként térhetnék vissza a jégre. Szombaton egy pulzusmérő órával edzettem is, s láttam a többieken, mennyire örülnek, hogy közöttük vagyok. Ez csak amolyan óvatos edzés volt, vigyáztam, nehogy jelentősebben terheljem magam. De korcsolyát kellett húznom, éreznem kellett a jeget a lábam alatt. El nem tudom képzelni, hogy a jövőben csak a palánkon kívülről szurkolhatok a srácoknak.