Megfogyatkozva, akarat nélkül

L A B D A R Ú G Á S Vb-selejtező, 8. csoport: Horvátország–Magyarország 3-0 (1-0) Makszimir stadion, 30 ezer néző, v.: Riley (angol). Horvátország: Butina – R. Kovac, Tudor, Simunic – Srna (Mornar, 84.), Vranjes, N. Kovac, Babic – Kranjcar (Leko, 76.) – Klasnic, Prso (Olic, 74.). Magyarország: Király – Juhász, Stark (Gyepes, 59.), Tóth (Kovács, 82.) – Bodnár, Rósa, Molnár, Huszti – Simek (Lőw, 18.), Gera – Szabics. Gólszerzők: Prso (32.), Klasnic (57.), Gyepes (80., öngól). Kiállítva: Huszti (11.).

A mérkőzést megelőző napok túlzott önbizalma percek alatt foszlott semmivé szombaton este a Makszimir stadionban. Lothar Matthäus csapatának egy pillanatig sem volt esélye a házigazda horvát válogatott ellen a zágrábi összecsapáson. Tény, már a mérkőzés elején megfogyatkozott a válogatott, ám ez semmiképpen sem lehetett oka annak, hogy a kilencven perc során egyetlen épkézláb magyar támadást se láthassunk.
A magyar válogatott szereplése lényegében ennyiben is összefoglalható lenne, hiszen tudnivaló volt, függetlenül az elmúlt két válogatott találkozó – hangsúlyozzuk, barátságos, tét nélküli meccs – sikerétől, hogy a horvát válogatott évek óta az európai futball meghatározó csapata. Magyarán: kevés eséllyel érkezett a magyar együttes Zágrábba (erről mintha senki nem akart volna tudomást venni), ahol senki más nem volt dicsérhető, mint az a lelkes háromezer magyar, aki előbb hitt és szurkolt, majd lógó orral autózott haza.
A szövetségi kapitány, Lothar Matthäus szerint az angol bíró nevetséges ítélettel állította ki az ellenfelét, Srnát lekönyöklő Husztit. Tény, nem volt szándékos a mozdulat, el lehetett volna intézni egy sárgával. Arra azonban már – tíz ember ide, vagy oda – nem lehet magyarázat, hogy vajon hová tűnt a hangzatos nyilatkozatokkal is megerősített akarat, hit, fanatizmus, elszántság szinte az összes piros mezesből? Mert mi mással, mint kritikával illethető az, hogy a mérkőzés egésze során mindössze egyetlen alkalommal kellett védenie a horvát kapusnak? (Gera fejesénél éppen jó helyen állt.) Erre nehéz magyarázatot adni, erre nehéz lesz építeni a vb-selejtezősorozat meccsein, ez ugyanis nem volt több a sokat szapult Gellei-csapat bármelyik teljesítményénél.
Az ellenfél valós tudása nem volt lemérhető a Makszimir stadionban. Hazai játékoson és szurkolón egyaránt érezhető volt, hogy meg sem fordul a fejükben a vereség gondolata. A miénkben meg csak az járhatott. Három-nulla lett, három „annyira sima”, hogy még Riley bíróra is csak csúnyán nézhettünk, a vereség felelősségét azonban semmiképpen nem varrhattuk az ő nyakába.
S ha már emlegettük Matthäust, nézzük, mit mondott a horvát kapitány, Zlatko Krancjar. Arról beszélt, hogy nem kellett erőt pazarolniuk a védekezésre. Látva a mérkőzést, a mondandóját azzal lehet kiegészíteni, hogy a támadásaik felépítése és azok befejezése sem vett ki sokat belőlük… Úgy nyertek meg egy „barátságos” vb-selejtezőt, hogy nem játszottak jól, de a magyar válogatottnál klasszisokkal jobbak voltak.
Szerdán este, hazai pályán, Izland következik. A meccsre, különösen Zágráb után, egyelőre csak a kockázatot kedvelők írják be a fix egyest.
n
A 8. csoport további mérkőzései: Málta–Svédország 0-7 (0-3). La Valetta. Gól.: Ibrahimovic (4., 11., 14., 71.), Ljungberg (46., 74.), Larsson (76.). Izland–Bulgária 1-3 (0-1). Reykjavík. gól: Gudjohnsen (51., 11-esből), ill. Berbatov (35., 49.), Janev (62.). Kiállítva: Gunnarsson (83.).

---