Hadd legyek szubjektív, hadd legyek olyan, mint egy gyerek: alig várom, hogy elkezdődjön! Így vagyok vele, mert tudom, hogy ezúttal is oly sok élmény vár ránk, hogy nem fogjuk tudni feldolgozni, s azt is tudom, hogy egy-egy gólt, helyzetet, vitatott ítéletet napokon át nyúzunk majd. Szóval ma este ott a helyem a televízió előtt!
Az esélyekről kellene, legalábbis illene írnom valamit. Gondolkodtam rajta, aztán rájöttem: bölcselkedhetek én itt annyit, amenynyit akarok, nincs ember, aki most meg tudná mondani, melyik két csapat jut a döntőbe, de azt hiszem, azt is nehéz telibe találni, melyik gárdák jutnak az elődöntőbe. Mert ki mondta volna, hogy a Portóé lesz a BL-serleg? Ki állította volna, hogy sztárcsapatok véreznek el úgy, hogy már a csoportjukból sem jutnak tovább?
Azt hiszem, a Bajnokok Ligájával olyan találmány született s futott be hihetetlen karriert, amelyhez hasonlót nehéz mondani a futballban, de talán a világ sportjában sem könnyű. Az én szememben az atléták Golden League-je, illetőleg a teniszezők Grand Slam-sorozata tűnik hasonlónak. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel persze, hogy nehéz összehasonlítani egyéni és csapatsportágat. Abban viszont megegyezik, hogy mindegyikben a legjobbak, az elit lép a közönség elé, s valamennyi képviselője tudja jól: ha sikerre jut, a sportélményen és a dicsőségen túl vastagabb lesz a pénztárcája is, ami nem lényegtelen…
Ha tippelnem kellene, bizony nem tudnék megnevezni csapatot, amelyikre fogadni mernék. Egyrészt azért, mert hol van még a vége, másrészt pedig azért, mert biztosan elbukna az az együttes, amelyiket a pártfogásom alá venném. Kedvenceim vannak, például a Real Madrid, amelyikben nagyon bíztam a tavalyi kiírásban – aztán mi lett a vége? …
Úgyhogy hadd maradjak annyiban magammal, s hadd kívánjam ezt önöknek is: lássanak, lássunk minél több szupermeccset, hogy legyen miről beszélni.
Veszélyes a zsírban sütés
