Mondanom sem kell, elítélem ezt az agressziót. Nem normális, ha egy edzőnek idő előtt el kell hagynia a kispadot, mert a szurkolók enyhén szólva sem szeretik őt. Őszintén szólva pályafutásom során nem is emlékszem, hogy ehhez hasonló eset előfordult volna. Persze a legmagasabb osztályban, a profik között, mert a megyei meccsek régen és most is más kategóriát képviselnek…
Még szörnyűbb volt azt látni, hogy a mérkőzést követően játékos és szurkoló verekszik egymással, egyszerűen nem értem, hogy történhet ilyen. A rendezők hogyan engedhetik beugrálni a lelátóról az embereket? Nem először fordul elő ilyen, így újra felvetődik: minek kell még megtörténnie, hogy végre tegyenek is ez ellen valamit?
Mindazonáltal megértem a diósgyőri szurkolók (a szurkoló alatt nem azokat értem, akik a pályára ugráltak verekedni) lelkiállapotát. Az utóbbi időben a szemük láttára szinte minden évben megszűnik a csapat, csődbe megy a klub, aztán valami furfangos módon, hol monori, hol siófoki, hol ki tudja, milyen költözéssel újjáéled az egész. Nem csodálom, ha úgy érzik, hülyére veszik őket. Mindig arra hivatkozik a többség, hogy Miskolcon szükség van a focira, hogy tömegeket mozgat meg a csapat, hogy ott még a másodosztályban is többen járnak meccsre, mint néhány első osztályú együttesnél. Ez igaz (a városban tényleg úgy szurkolnak, mint kevés helyen), ám az illetékesek csak akkor példálózzanak ezzel, ha a sok ezer ember érdekeit nézve teszik a dolgukat. Különben ne.
Elcsépelt mondat, hogy szükség van a diósgyőri futballra az első osztályban, de ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Az utóbbi hónapok (évek?) történéseit nézve ez még mindig csak óhaj.
Trump aláírta a törvénybe foglalt ígéreteit
