Aranyérmet érő ajándék pont

B I R K Ó Z Á S Túlzás lenne azt állítani, hogy hangos volt a sportsajtó Majoros Istvántól az olimpiai győzelme után. Megünnepelték ugyan a birkózót, de nem kapta fel a média. Pedig a 30 éves sportoló nem akármilyen tettet hajtott végre, amikor az athéni döntőben legyőzte az orosz Mamedalijevet. Különösen úgy, hogy a sikertelen négy évvel ezelőtti játékok után komolyan felvetődött, abbahagyja.

Nem vitatható el Majoros Istvántól, hogy a legeredetibb nyilatkozatokat ő adta az athéni győzelme után. Valószínűleg azért, mert nem csinált semmi különöset, csak önmaga volt.
„Mit kellett volna csinálnom? Tótágast nem állhattam, s arra sem kértek, hogy mutassak be birkózófogásokat. Kérdeztek, én meg válaszoltam, miközben azért el kell mondjam, majd szétvetett a boldogság” – mondja a bajnok, akit a nagy rábeszélő, a szuggesztív erejű birkózóelnök, Hegedűs Csaba hozott vissza a szőnyegre két esztendeje. Akkor, amikor már nem bízott a folytatásban, mert mint mondja, „nem láttam az értelmét a szenvedésnek”. Az elnök azonban hazahozta őt Svájcból, ahol edzőpartner volt, homokzsák, még csúnyábban, „bérbirkózó”.
„Csaba bácsi tényleg szuggesztív egyéniség, a két évvel ezelőtti beszélgetésünkben azonban semmi szenzáció nem volt, hiába keresik most sokan azt benne. Kérte, ne hagyjam abba, mégpedig az 55 kilóban, mert ott lenne rám szükség.”
Ez a bizonyos 55 kiló jelenthette az igazán nagy kalandot a civilben jóval magasabb súllyal élő és edző Majorosnak, hiszen tíz kilónál is többet kellett fogynia, beszélgetésünk napján, mint elmondta, 68-69 kiló körül volt a súlya.
„A fogyasztás nekem nem szokatlan, csinálom már vagy húsz éve. Nem állítom, hogy szeretem, de elvagyok vele. Egyetlen szabályt kell betartani: kevés kaja, kevés folyadék, rengeteg edzés.”
Majoros az olimpiai arany után sem megy följebb, nem vált súlycsoportot, mert változatlanul „alul” van rá szükség, s ő, mert megígérte, ott is marad.
„Tudom, legalább tíz kilót kell ledobnom majd a jövő őszi pesti vb előtt is, de vagyok olyan profi fogyasztó, hogy nem jelent majd gondot” – véli, de hozzáteszi azt is: „A pekingi olimpia egyelőre nem jut az eszembe, nagyon messze van még. Azzal számolnom kell, hogy négy év múlva már 34 leszek, tehát nem az ideális birkózókorban.”
A pomázi fiatalember az olimpiai döntő elején odaajándékozott egy pontot az ellenfélnek. Brahis tett…
„Tudtam, ha vezet az orosz, nem támad oly erővel. Megvolt a kockázata, de végül jól sült el. A tervemről nem is szóltam a kapitánynak, Komáromi Tibornak, mert lebeszélt volna. De mivel tudtam, mit akarok, egyedül döntöttem. Elvégre én voltam a szőnyegen, s a bemelegítőteremben engem locsolt le vizes törülközővel az orosz edző, amit finoman szólva is barátságtalan lépésnek gondolok még ma is. Persze lehet, hogy utólag meg kellene köszönnöm neki, mert tényleg feldühített, s akkor ez jót tett nekem.”