Ecsettel, labdával egyaránt jó

V Í Z I L A B D A A mérkőzés legjobbja: Varga Dániel. Hányszor hallottuk a kijelentést – az utánpótlásmeccsek kapcsán. Az 1983-as születésű játékost éveken át hazánk legnagyobb tehetségeként aposztrofálták a szakemberek, ám az utóbbi időben már egyre kevesebbet került szóba a neve. Az előttünk álló idény azonban minden valószínűség szerint meghozza a nagy áttörést, hiszen klubjában végre főszerepet osztották rá, amit eddig tökéletesen, vastapsot kiérdemlően alakít. Vezérletével nyerte meg vasárnap a Magyar Kupát a Vasas.

Kásás Tamás, Madaras Norbert, Varga Tamás, Varga II Zsolt és Kósz Zoltán. Elismert, éremhalmozó vízilabdások, a legnagyobb nevek a szakmában. Tavaly mindannyian az angyalföldi csapatot próbálták meg a csúcsra juttatni – sikertelenül. Nem titkolták, a Domino ellen elveszített bajnoki finálét óriási csalódásként élték meg annak ellenére, hogy alapvetően kétesélyes volt a parti. A klub vezetését, a költségvetést is érzékenyen érintette a sokadik elveszített finálé, aminek egyenes következményeként szétesett a tavaly szupernek tartott Vasas. Az említettek – a pályafutását abbahagyó Kósz kivételével – légiósnak álltak, helyüket fiatalok vették át.
Többek között Varga Dániel. Hogy jó döntésnek bizonyult kezébe adni a karmesteri pálcát, a Magyar Kupa bizonyítja: a negyeddöntőben az Újpest, az elődöntőben a Ferencváros ellen játszott kifogástalanul, hogy aztán a fináléban feltegye a koronát a teljesítményére. Az Eger elleni 7-5-ös sikerből négy parádés góllal hívta fel magára a figyelmet, a legszembetűnőbb azonban egyértelműen az volt, hogy felszabadultan tette a dolgát, érezhető volt, élvezi a mérkőzés minden egyes percét.
„A felnőttek között ez az első olyan siker, amelyben úgy vállaltam szerepet, hogy az első pillanattól kezdve azt játszhattam, amit szeretek – magyarázza a hét végi, kétnapos egri kupadöntő másnapján a válogatottban már bemutatkozott vajkezű pólós. – A sok távozó miatt valóban sokkal több a dolgom, elöl-hátul nagyobb a mozgásterem, ami fekszik nekem. Nagyobb ugyan a hibalehetőség, ám ez nem jelent egyet automatikusan azzal, hogy többet is ront az ember. A bizalom remélem rám is pozitív hatással lesz majd.”
A kispadon Kásás Zoltánt váltó Földi László természetesen ódákat zengett játékosáról, nem véletlen, hogy voltaképpen rá, illetve az olimpiai bajnok védőre, Steinmetz Barnabásra bízza csapatát a vízben. Mindezek ellenére, a Domino és az Eger játékerejét ismerve, valószínűtlennek tűnt az angyalföldi siker. „Ezt megerősíthetem – vág közbe Varga Dániel, a finálé hőse. – A Fradi ellen rosszul játszottunk, miközben az egriek parádéztak a Domino ellen, ráadásul a hazai környezet is mellettük szólt. Érdekes módon a mi centerünk, Steinmetz Ádám sérülése mintha őket zavarta volna meg jobban, mi pedig tettük a dolgunkat, és örülök, hogy nekem is jól ment a játék.”
Nem volt ez mindig így, három esztendeje maga alatt volt a sokak által Faragó Tamáshoz hasonlított fiatalember, aki akkor elkezdett festeni. Hamar világossá vált, hogy az ecsettel is felettébb ügyesen bánik, így sorra születtek meg a jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb képek, amelyeket kiállításokon nézhetett meg a nagyérdemű. Aki eddig lemaradt volna róluk, most mindent bepótolhat, hiszen az óbudai Zichy-kastély északi épületszárnyában tegnap nyílt meg a pólós újabb tárlata. „A sikerélmény miatt kezdtem el festeni. Hogy milyen a stílusom? Egyedi, improvizatív, fontosnak tartom, hogy nem mesterkélt, azt festem le, amit látok, érzek az adott pillanatban. A mostani kiállítást azzal próbáljuk még érdekesebbé tenni, hogy néhány képet összekötöttünk a zenével, köszönhetően hangmérnök-zeneszerző bátyámnak” – mondja a művész-sportoló, akinek festményeit még a Domino-szurkolók is előszeretettel nézegetik.
Hogy Gerendás György is meglátogatja-e a kiállítást, nem tudni, ám az egri edző is elismeréssel szólt Vargáról, „Nem tudtuk tartani, ami az ő érdeme” – mondta. Mindazonáltal saját csapata teljesítménye jobban foglalkoztatja: „Ilyen kétarcú csapat, mint a miénk, nincs még egy. A Domino ellen a legszebb BVSC-s napokat idéztük, ám a döntőben messze alulmúltuk önmagunkat. Tizennégy más nyelvet beszélő játékosom volt a vízben, így nem is lehetett esélyünk.”