Ma délután öt óráig ugyanúgy állunk a csoportban, mint a svédek. Egy-egy győzelem és vereség itt is, ott is. Dicséretes állapot, elvégre a svédeket évtizedek óta magasabban jegyzik Európában, mint bennünket, ráadásul a legutóbbi Európa-bajnokságon veretlenül estek ki a negyeddöntőben, egyetlen-egy tizenegyesen múlott a búcsújuk. Szóval, egyelőre jól állunk, s ha hinni lehet a kapitányi, játékosi nyilatkozatoknak, estére sem változik majd a helyzet. Kétségtelen, Lothar Matthäus egyelőre csak azzal a nem túlságosan szenzációs érvvel szolgált, hogy ő minden meccs előtt győzelemre készíti fel a csapatát (vajon melyik edző nem?), de most ennyi is elég. Előtte. A stockholmi Rasunda stadionban pedig úgyis minden kiderül.
A többi között az is, mennyit érnek a valóban szenzációs barátságos diadalok, a németek és a skótok elleni, idegenbeli győzelem. Mert ugyebár annak idején, a selejtezők kezdetén a kaiserslauterni 2-0 és a glasgow-i 3-0 szolgált alapul a bizakodáshoz. Hogy aztán jöjjön a zágrábi, már a világbajnokság szempontjából fontos 0-3, amely – mondhat akárki akármit – méretes kudarc. Kétségtelen, a bírálatok élét tompítani lehetett azzal, hogy szinte az egész meccset emberhátrányban játszotta le a magyar nemzeti tizenegy, de az ilyesmi nem igazi mentség ott, ahol – nomen est omen – válogatott legények küzdenek a pályán. Példa rá az Izland elleni selejtező, ahol éppen azokat az erényeket – elszántság, akarat, küzdeni tudás – felvonultatva nyert 0-1 és
2-2 után 3-2-re a csapat, amelyeket illett volna elővezetnie Zágrábban is, hátrányban futballozva megsokszorozva.
Bízzunk benne, hogy ma kitesz magáért a csapat, vegyük a lehető legkomolyabban az érdekeltek optimizmusát. Király Gáborét például, aki a sportlapnak nyilatkozva határozottan jelentette ki, hogy neki kevés a döntetlen ma délután Stockholmban, győzelem kell és kész! Érvelésével nehéz vitatkozni, a kapus ugyanis, miután elismerte, hogy az erőviszonyok alapján a magyar válogatottat csak kevesen tartják favoritnak, azzal erősítgeti az optimizmusunkat, hogy „a svédek is csak hús-vér emberek, azaz éppúgy kifoghatnak egy rossz napot, mint esetleg mi. Sőt, abban is reménykedhetünk, hogy kicsit görcsösek lesznek, hiszen a horvátok elleni hazai kudarc után ők már nemigen hibázhatnak”.
Aláírom, amit Király mondott, még akkor is, ha akármelyik svéd játékos is elmondhatná ugyanezt – rólunk. Mert ugyebár nálunk is hús-vér emberek futballoznak majd, akikkel a kelleténél többször esik meg, hogy láthatóan bal lábbal kelnek fel. A görcsös akarás sem áll távol tőlük, az pedig a zágrábi vereségből következik, hogy egy újabb kudarc enyhén szólva is megnehezítené a dolgunkat.
Mindennek két oldala van – itt is. Ám mindezt egyelőre fogjuk fel úgy, hogy azonosak az esélyek, az összes előzetes nyilatkozat értékéről pedig a végeredmény dönt majd hitelt érdemlően. Azt pedig csak remélem, hogy történjék akármi, az eseményeket a helyükön kezelik majd az érintettek.
Szerintem felnőtt, hús-vér emberektől elvárható az ilyesmi.
Fontos bejelentést tett a Hamász: Elfogadják a tűzszüneti javaslatot
