Mizsér Jenő örök

Rövid lefolyású, súlyos betegséget követően elhunyt Mizsér Jenő öttusa-mesteredző, a sportág elismert krónikása. Hetvenöt éves volt. 1953 óta az öttusa volt az élete – versenyzőként, edzőként, polihisztorként. Temetéséről később intézkednek.

Fölösleges a fordulat, hogy amit ő nem tudott az öttusáról, azt nem is érdemes tudni, mert mindent tudott. Nekem ő maga volt az öttusa. Biztos vagyok benne, hogy odafönn már rég kimért egy ezres kört, és kezében az örök stopperrel résztávos edzést vezényel a tanítványainak. És a pihenőidőben igyekszik beléjük plántálni, hogy nemcsak sport van a világon, nem árt, ha megtudják, milyen az igazi irodalom, a klasszikus operákról nem is beszélve.
Elképzelni se tudom, hogy befejezvén a földi létet másként telnének-múlnának a napjai, mint eddig. A rend, a rendszer nem szűnhet meg attól, hogy a szív nem dobog többé, a nevelésre való elhivatottság sem veszhet el annál, akinek az jelentette az életet, hogy embert faragjon azokból, akik rábízták a karrierjüket. Akik hitték, majd tapasztalták, hogy Jenő bácsi közbejöttével lesznek egyre jobbak és jobbak lóval, párbajtőrrel, pisztollyal, a medencében és a futópályán, majd később – az életben.
És örök az empátia is. Az utolérhetetlen, csak keveseknél tetten érhető képesség arra, hogy valamennyi tanítványát úgy szólítsa meg, hogy egyből rá figyeljen. A vagánynak, a szorongónak, a nagyszájúnak, a simlisnek, a strébernek egyaránt az legyen a legfontosabb, hogy kivívja a mester elismerését.
Ezernyi még a bizonyíték arra, hogy Mizsér Jenő örök. Nem ment el, csak pihen egy kicsit. Itt van velünk, csak nem akarja, hogy lássuk. Figyel bennünket, nekünk pedig továbbra is úgy kell tennünk a dolgunkat, hogy elégedett legyen velünk.