Nem könnyű manapság telefonon elérni Siti Beátát, mert rengetegen keresik, a kapitányi döntés után ismét reflektorfénybe került.
– Állandóan csörög a telefonom, folyamatosan keresnek. Elsősorban újságírók gratulálnak, és érdeklődnek, hogy mit szólok Kiss Szilárd döntéséhez – mondja hangjában leplezetlen boldogsággal a fehérváriak irányítója.
– Három éve mondta le a válogatottságot, számított még egyáltalán arra, hogy ismét hívni fogják?
– A 2001-es vébén éreztem, hogy a kapitány nem számít rám, s azután tisztában voltam azzal, hogy amíg Mocsai Lajos irányítja az együttest, rám nincs szükség. Nem a válogatottságot mondtam le, csak így nem láttam értelmét. Lezártnak tekintettem a kérdést, de azt soha nem mondtam, hogy ha másként alakul, akkor nem gondolom újra a dolgokat.
– Kiss Szilárd a kerethirdetéskor nem tagadta, hogy azért hívta vissza, mert amikor ő Dunaújvárosba került vezetőedzőnek, nem csak a pályán számíthatott önre, hanem csapatkapitányként is remekül fogta össze az együttest, igazi vezéregyéniség volt. Ebben az esetben viszont éppen húgának, a Dániában játszó Eszternek és a győri Görbicz Anitának jelent konkurenciát.
– A kapitány elég jól ismer, tudja, mire vagyok képes, de szerintem a többiek tudásával is tisztában van. Mindhárman más stílust képviselünk, s úgy gondolom, ezzel színesíthetjük a válogatott játékát. Az már más kérdés, hogy elbír-e a csapat három irányítót, ezt a kapitánynak kell eldöntenie.
– Kiss Szilárd nyilvánvalóan számít a játékára, különben aligha hívta volna vissza a válogatottba. Ezek szerint egy hely biztos az Eb-csapatban?
– Nem hiszem, hogy privilégiumot élveznék, de a kapitányt ismerve biztos vagyok benne, hogy nem habókra hívott be. Korábban ugyan hat évig játszottam a válogatottban, de három év kimaradt, ezért egy kicsit össze kell szoknom a többiekkel, s nekem is bizonyítanom kell.
– Az utóbbi években többször is hiányzott egy karizmatikus egyéniség a kritikus pillanatokban a válogatottból, talán önnek lenne ez a feladata?
– A kapitány éppen erre utalt, amikor leültünk beszélgetni, azt várja, hogy össze tudom fogni a többieket. Komoly kihívás, de remélem, meg tudok felelni neki.
– A terhet növeli, hogy az olimpiai ötödik hely után szinte kötelező az éremszerzés az Európa-bajnokságon.
– Nem hiszem, hogy nekem kellene megváltani a válogatottat, szinte teljesen ugyanez a csapat lett egy éve világbajnoki ezüstérmes, tehát a képességekkel nem lehet gond. Most valami kizökkent az olimpián, s remélhetően az Eb-n igazolni tudjuk, hogy az csak kisiklás volt. Ebben nekem
is lehet majd szerepem, de nem egyedül rajtam múlik.
– A bajnokságban veretlenül menetel csapatával, a Cornexivel, s úgy tűnik, kitűnő formában van. Talán éppen azért, mert nem szerepelt az olimpián, s így frissebben kezdte az őszi szezont?
– Az kétségtelen, hogy egy olimpiai felkészülés megterhelőbb, mint a klubnál az alapozás vagy az azt követő edzőmérkőzések. Nekünk elég jól sikerült a felkészülésünk, s valóban jó formában van a csapat, illetve én is. Azt hiszem, most már képes vagyok folyamatosan hozni egy megbízható színvonalat, ami alatt már nem játszom. Kiegyensúlyozottá vált a játékom, s ez hasznára van a Cornexinek.
– Négy éve nyert már Európa-bajnoki címet, érez még magában elég motivációt?
– Hazai közönség előtt játszani mindig óriási élmény, s miután régóta nem szerepeltem a válogatottban, kifejezetten éhes vagyok a sikerre, szeretném bizonyítani, hogy Kiss Szilárd jól döntött, amikor számított rám.
Trumpnak könyörög a lengyel külügyminiszter
