Törőszerint...

A labdarúgó vb-selejtezőkön több meglepetés született. Szlovéniában szenvedett vereséget Olaszország, Portugália pedig Liechtensteinben ért el csupán döntetlent. Szlovákia hazai pályán, nagy különbséggel bizonyult jobbnak az Eb-résztvevő Lettországnál. Mellesleg a magyar csapat újra kikapott.

Sajnálom az érintett szövetségi kapitányokat. Elsősorban a portugál főnök magyarázkodhat, a döntetlen az amatőrcsapat ellen nem is egy, inkább két vereséggel ér fel, s gondolom, a lett vezetőket és futballistákat sem virággal várták otthon. Az ő kudarcuk azonban legyen az ő gondjuk, mi söprögessünk a saját portánk előtt – mert van, lenne mit eltakarítani…
A szombati produkció, szerény véleményem szerint, nemhogy a két év múlva esedékes németországi világbajnoki részvételhez nem elegendő, de ahhoz sem, hogy legalább azt mondhassuk majd a selejtezők végén: a verhető ellenfeleket legyőztük… Azt nem állítom, hogy kedvetlenül játszott a csapat a Rasundában, azt azonban igen, hogy egyetlen arcvonásból, egyetlen mozdulatból sem éreztem az ellenállhatatlan győzni akarást. Sokan mondják, írják a vesztes idegenbeli selejtezők után, hogy helyzetek kialakítása és kihasználása nélkül soha nem lesz esélyünk. S mivel ebből volt a legkevesebb – jó, ha kettő-három a két meccsen –, nem is volt esélyünk.
Jó lenne azt mondani, hogy a sikeres rajt után jöhet a még jobb folytatás, de egyik megállapítás sem lenne igaz. A két fontos selejtezőt, igaz, idegenben, de elbuktuk, s a folytatásban – hadd tekintsek el most a novemberi máltai mérkőzéstől – azzal a bolgár válogatottal is játszani kell, amelyik eggyel kevesebb meccset vívott, mégis előttünk áll. Ráadásul úgy, hogy döntetlent ért el Zágrábban. Ott, ahol nekünk esélyünk sem volt.
Más. Vasárnap ünnepelte a hatvanadik születésnapját Zámbó Sanyi, akire biztosan sokan emlékeznek a középkorúak közül. Akik láthatták őt a szenzációs Újpesti Dózsa csatársorában, azok tudják, mekkora egyéniség volt, mi mindent tudott a labdával. Nem véletlen, hogy a pályafutása során 410-szer játszhatott abban a lila-fehér mezben, amelyiket nem volt könnyű kiérdemelni akkoriban. Hadd gratuláljak neki én is!