Hosszú idő után végre ismét igazi kupahangulat volt a magyar stadionban. A Ferencváros, ha nem is hőstettet hajtott végre, de remekül helytállt az angol csapat ellen. Meg kell becsülni ezt a sikert, hiszen brit együttesek ellen nem igazán sikeresek a mieink. Most végre az volt a Fradi, ráadásul úgy, hogy két angolos gól is szerepelt a találatai között. Azt hiszem, Rósa és Botis fejese akármilyen ellenfélnél gólt ért volna, hiszen hibátlan és pontos befejezés volt.
Két észrevételem lenne a mérkőzés kapcsán. Az egyik László Csaba edző dicsérete, ám ezúttal nem azért, mert akaratában erőssé tette a csapatot, tanulva a Sparta ellen elveszített prágai Bajnokok Ligája selejtezőből. Nekem elsősorban az edző nyilatkozata tetszett, amelyben elismerte, hibázott, amikor a második félidőre visszavett a lendületes támadójátékból. Én is úgy éreztem, hogy fölösleges a visszafogottság, mert akár újabb gólokat lőhettek volna a fradisták. Ehelyett beálltak a tizenhatosukra, amiből az következett, hogy a londoni csapat zavartalanul juthatott el Szűcs kapuja elé. Szerencsére csak a kapufát találták el…
S ha már Szűcsöt említettem, a második észrevétel róla szól. Kiváló képességű kapus, több mecscset megnyert már a Fradinak. Arról azonban le kellene szoknia (vagy le kellene szoktatni őt), hogy provokálja az ellenfelet, hogy akkor is főszerepet követeljen magának, amikor semmi szükség rá. Az ellenfél szurkolótábora és a játékvezető jóindulatát fölösleges elvesztegetni, különösen, ha nincs rá semmi ok.
Ha már a csütörtöki Fradit említettem, hadd ejtsek néhány szót a vasárnapiról is, ám ezúttal nem a csapatról, hanem a közönségéről, amelyik a kupameccsen hihetetlen hangulatot varázsolt az Üllői útra, s amelyik a Sopron elleni bajnokira jószerivel elfogyott. Régen volt, amikor én játszottam, de egy hétközi kupasiker után biztosak lehettünk abban, hogy az azt követő hazai mérkőzésünkön a megszokottnál többen lesznek a lelátón. Az Üllői úton most éppen fordítva történt – sajnos…
Trump
Trump aláírta a törvénybe foglalt ígéreteit
