Öröm és könny

Én vagyok a világ legboldogabb embere! – kiáltotta Janics Natasa az athéni olimpián, amikor a kajak egyesek döntőjében elsőként érkezett a célba. Négy hónap múltával a kétszeres olimpiai bajnok napi két kemény edzéssel készül a jövő évi versenyekre. A fagyos, ködös téli napokon a kajakozók, mint partra vetett halak szenvednek, Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai futnak, úsznak és erősítenek. Így aztán érthető, hogy az olimpiai bajnok alig várja már a karácsonyi ünnepeket, amikor a szürke és monoton hetek után végre édesanyjával és testvéreivel lehet, együtt ünnepelhetik a Megváltó születését. Ilyenkor a család a horvátországi Belistyán találkozik, ahol Natasa édesanyjának rokonsága él, s legalább évente egyszer, a szeretet ünnepén összeölelkezhetnek az egymástól távol élők.
Az athéni olimpián a legboldogabbnak kikiáltott Natasának a karácsony azonban nemcsak örömet, hanem a szomorú gyászt is jelenti, mert három évvel ezelőtt éppen ezen az ünnepen szenvedett edző édesapja, a kajakos világbajnok Milan Janics tragikus közlekedési balesetet. Azóta lánya még nagyobb elszántsággal küzd az erősítőteremben, a futó- és a vizes edzéseken, s még keményebben evez a versenyeken, mert bizonyítani akar a tőle eltávozott, lélekben mégis nagyon közel lévő édesapjának.