Elemzésféle egy döntő játszmáról…

S a k k

Lékó Péter szenzációs Wijk aan Zee-i tornagyőzelméből még mindig nem elég. Nézzünk kicsit az események mögé! Elsőként egy könnyed spanyollecke.
Lékó (2749)–Bruzon (2652)
Spanyol megnyitás (C99)
1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 a6 4. Fa4 Hf6 5. 0-0 Fe7 6. Be1 b5 7. Fb3 d6 8. c3 0-0 9. h3 Ha5 10. Fc2 c5 11. d4 Vc7 12. Hbd2 cxd4 13. cxd4 Fd7 14. Hf1 Bac8 15. Be2 Hc6 16. a3 exd4 17. Hxd4 Bfe8 18. Hg3 d5 19. Hxc6 Fxc6 20. e5 He4 21. Ff4 g5? 22. Hf5! gxf4 23. Bxe4! Kh8 24. Be1 Fd7 25. e6! 1-0. Frappáns befejezés! A kubai fiú királyával elmenekült a matt elől – a mattba.
Túl ezen az akadályon Lékó helyzete a Topalov elleni összecsapáson múlott. Hihetetlenül izgalmas parti volt. Minden jelen lévő szurkoló olyan állást láthatott, amelyben féllépésenként változott a szakértők véleménye: fekete nyer, vagy fehér nyerhet, veszít… – nem látni a végét! Egyszóval az a tipikus hangulat uralkodhatott el, amikor akár órákon át lehet vitatkozni, tippeket adni a játszóknak. Ez természetes: Tabi László humora találta fején a szöget: (kis képzavarral…) a pódiumon pancserek játszanak, a szakértők tulajdonképppen maguk a nézők… Egyetlen lépésen múlik néha a játszma, a verseny sorsa. Nézzük meg, mi történt!
Topalov (2757)–Lékó (2749)
30. a5 (Lásd a diagramot!)
Leghelyesebb, ha nem foglalunk állást, és kijelentjük, hogy dinamikus egyensúly „forog fenn” – azaz most nem vállalhatunk felelősséget a felekért. Majd talán később. Nyilván fehér áll jobban, máris fenyeget axb6 és Vd4. Erre mi következik? 30… Hf3!! 31. gxf3 exf3 32. Ff2 Bxc4!! Lékó nyer… gyönyörű!
Ebben az állásban csatlakoztam a hálóra, és a frász kerülgetett, feleségem aggódva már-már orvosért telefonált volna, mert Topalov hosszasan gondolkodott, és nem akart húzni. Meg akar ölni? – mérgelődtem, s tényleg igazi harctéri idegességet éreztem. A régi csataló horkant fel bennem. Gyorsan otthagytam a gépet, így elkerültem az infarktusgyanút, mostam kezeimet, nem tehetek értetek semmit, fiúk: még néhány perc és megtudjuk a végeredményt. Egy sör talán megnyugtat, a kibic kellemes helyzetben van. A játszók, persze, nem hagyhatták ott a partit: Topalov végre lépett egyet, a legjobbat: 33. e4! A borotva élén táncolnak. 33… Bcxe4! 34. Bxe4 Fxe4 35. Hd2 Fd5 36. h3 Be2! 37. Bc1! Klasszikus kényszerhelyzet. Most mit? Nyitni kell a h-gyaloggal, de hogy h6 vagy h5, azt csak néhány nap alatt lehet eldönteni, vagy néhány év múlva, ha lehiggad az ember. Bizony, 25 év után is felrémlik a játszónak, hogy kérem, ez teljesen nyerve volt ezzel és ezzel az egyszerű lépéssel… Így, ezt és ezt…, és kész! Ilyen egyszerű volt. „Pistám! És meghúztad?” – kérdik a barátok. Á, fenét! Leestem inkább, vagy mattba léptem. Nem is tudom pontosan, mi történt. Itt is ilyesmi készülődik… A nyomozás még hátravan, időzavar, lépni kell. 37… h5!? 38. Vd4 Vg5 39. axb6! axb6 40. Bd1 Vg6 41. Kh2 Vg5 42. Kh1 és 1/2-1/2.
Mi múlik egy fél pontocskán… ugye, ezt már átéltük?! Életben maradtunk, és Lékó most már első, legfeljebb holtverseny lesz – ha Anand legyőzi a nyeretlen Szokolovot. Jöhet a következő sör. Ezt megúsztuk.
Hiába, sakkban elhúzódnak a dolgok, bezzeg a fociban egy mellé lőtt tizenegyes alig néhány perc vagy másodperc eseménye. Igaz, Beckham felhőbe lőtt büntetője nagypapa korában is eszébe jut majd. Lékó Péter most egy fél ponttal többet teljesített, és megnyerte ezt a világversenyt. Csak Kaszparov hiányzott a mezőnyből. És Kramnyik? Róla megengedően a twic kommentátora „reasonable result”-ról számolt be. Akárcsak Brisságóban. Hm. Micsoda különbség!
Jöhet a következő etap: Linares. Kaszparov ott lesz.