Hetes, mégis csak közepes

J É G K O R O N G Helyes volt a prognózis: tudását tekintve a tavaly látott két kanadai válogatott közé illeszthető a Pannon GSM-kupán tegnap a Papp László Sportaréna jegére lépő harmadik. Ettől még 7-0-ra verte az alig közepes játékot nyújtó magyarokat.

Felvezetésképpen a szlovákok megverték a németeket a tegnap délutáni első mérkőzésen, de nem ám úgy, ahogy gondolnánk: sziporkázás helyett két harmadon át lazsáltak, csak az utolsó negyedórára rázták meg magukat. A győzelemhez persze ez is elég volt: Nagy és Stümpel találatával fordítottak 2-1-re. Túlzás lenne azt állítani, hogy a mieinkkel szembeni mai mérkőzésre tartalékoltak, de megkockáztathatjuk, Ladányiéknak nem adnak kétharmadnyi időt ajándékba.
Az esti Magyarország–Kanada „főmeccsre” ötezer néző gyűlt össze, azaz Kanadával egy éven belül harmadszorra is eladható nálunk a jégkorong. A találkozót megelőzően többen azt firtatták, ez a kanadai válogatott az „öt-négyesre” vagy a „kilenc-kettesre” hasonlít-e inkább. (A számok a tavalyi két vereséget jelölik – magyar szempontból.) A szakemberek szerint a kettő közé helyezhető, de az „öt-négyeshez” közelebb.
Az akkori mérkőzéshez annyiban hasonlított a tegnapi, hogy a magyar csapat mindjárt a legelején gólhelyzetbe került. A különbség: Ocskay egy éve bevágta, Vas Márton ezúttal kihagyta. Ezt követően többé-kevésbé egyenrangú ellenfél volt a magyar válogatott, sőt két vendégkiállítás révén négy percen át előnyben játszhatott, gólt mégis a harmad végén nyomasztó fölénybe kerülő Kanada ütött. A 17. percben Van Impe szúrta rá a korongot, ami Szuper Leventéről kipattant, Greene pedig a hálóba kotorta (0-1). Három másodperccel a dudaszó előtt Gröschl nem találta el az üres kaput, így elmaradt az egyenlítés. Megilletődöttség nélkül, de kissé szerencsétlenül kezdett a magyar válogatott.
A második harmad annyi változást hozott, hogy a vendégek mindjárt az elején magas fordulatszámra kapcsoltak. Meg is lett az eredménye, a 24. percben Gardner egy lecsorgó korongot a hálóba pofozott (0-2). A két, kissé potyaízű után a 33. percben bombagólt kaptunk. Pollock ízelítőt adott abból, ami magyar pályán ritkaság: a kék vonalról, golfütéssel hatalmas találatot ragasztott be (0-3). A 38. percben megint másféle gólt szerzett Kanada: vitathatót. Gainey mintha Szuperrel együtt tuszkolta volna a hálóba a pakkot, de a szlovák bíró megadta (0-4).
Már csak egyféle találatot hiányoltunk: a magyart, de azt nagyon. Ráadásul mindhiába. Mert az utolsó játékrészben is csak vendéggól esett, szám szerint három. A 7-0-s vereség azt jelenti tehát, hogy becsületgólt sem sikerült ütni, anélkül pedig ebben a sportágban becsületes helytállásról nehéz beszélni.
Úgyhogy mi tagadás, ennél azért többre számítottunk.