Satanék ördögi köre

J é g k o r o n g

A kedd óta Trencsénben készülő szlovák válogatott 30 éves csapatkapitánya, Miroslav Satan ráijesztett az újságírókra, mert nem öltözött be az első tréningre. Az arcára volt írva a hiányzás oka, amit szóban így egészített ki:
– Az utolsó bajnokin jókora ütést kaptam az arcomra, de péntekre már harcképes leszek.
– Szép jubileumra készül Budapesten, a németek ellen lesz századszor szlovák válogatott. Emlékszik még a bemutatkozására?
– Mintha tegnap lett volna. 1993 áprilisában, alig 18 évesen az olaszok elleni barátságos meccsre kaptam először meghívót. A sorunk négy gólt ütött, én egy gólpasszal debütáltam.
– S melyik volt pályafutása legszebb és legfájóbb mérkőzése?
– A legszebb mi más lehetne, mint a 2002-es göteborgi vb-döntő az oroszok ellen? Mindanynyiunk gyerekkori álma vált valóra: a világ legjobbjai lettünk! Amit megelőzött a csehekkel szemben 2000-ben elvesztett finálé.
– Járt már Budapesten, egyáltalán mit tud a magyar hokiról?
– Hokisként még egyszer sem, de turistaként már többször is, nagyon tetszik a város. Tudom, hogy a magyar hoki igen sokat fejlődött, s tavalyelőtt a szlovák ligaválogatott 4-2-re kikapott a magyaroktól. A mostani csapatból egyedül Roman Kukumberg játszott azon a meccsen, meg is kérdeztem tőle, hogy sikerült ez a „bravúr”. Ez a válogatott sokkal erősebb lesz – feltéve, ha tényleg megyünk Budapestre.
– Ugye csak viccel?
– Az ördög soha nem alszik (jól hangzik ez egy Satan szájából – a szerk.). Ha az NHL-ben mégis megegyeznek, aminek szerintem 3-4 százalék az esélye, akkor 24 órán belül, vagyis gyakorlatilag azonnal repülnünk kell klubjainkhoz.
– Önnek mi a véleménye erről az egész hercehurcáról az észak-amerikai profiligában?
– Eleinte idegesített, most már nem érdekel. Játszani szeretnék, de a klubtulajdonosok csak az időt húzzák, több mint 700 vérbeli profi és több millió hokirajongó életét megkeserítve.
– Egy játékos természetesen a tulajdonosokra hárítja a felelősséget. De nem lehet, hogy önök akarnak túl sokat keresni? Az „öregek” platformja nevében Jeremy Roenick például azt mondta, ő és néhány társa elfogadná a tulajdonosok fizetési ajánlatát, csak játszanának már végre…
– Roenickék minden tiszteletet megérdemelnek eddigi karrierjükért, de az övéké csupán 10-15 ember véleménye a 700-ból. Pályafutásuk végéhez közeledve nekik természetesen az az érdekük, hogy induljon be a liga, de hosszú távon elfogadhatatlan, hogy a klubtulajdonosok fizetési plafont szabjanak meg.
– Azt mondja, játszani akar, de az NHL-szünet dacára erre nem csak Szlovákiában van esély. Társaival együtt miért tértek haza, ha anynyira fontosak az anyagiak?
– Más az NHL és más az otthon. Idehaza legkevésbé sem az anyagiak számítanak. Fel sem merült, hogy máshol is játszhatnánk, mint ahol felnőttünk, szeretnek bennünket, s ahol jól jön a segítségünk.
– A sztárokkal teletűzdelt szlovák válogatott mennyire veszi komolyan a budapesti tornát?
– Ne haragudjon, de már a kérdés is komolytalan. Egy válogatott meccset minden egyes játékosnak a lehető legkomolyabban kell vennie, legyen akár századszor vagy épp először a nemzeti csapat tagja.