A magyar válogatott kerete
Kapusok: Fazekas Nándor (MKB Veszprém), Mikler Roland (Pick Szeged), Tatai Péter (Pick Szeged)
Jobbszélsők: Harsányi Gergely (Tatabánya Carbonex), Iváncsik Tamás (MKB Veszprém)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (Pick Szeged), Krivokapics Milorad (Cimos Koper, szlovén), Laluska Balázs (MKB Veszprém), Mocsai Tamás (Flensburg, német)
Irányítók: Császár Gábor (MKB Veszprém), Lékai Máté (Pick Szeged), Nagy Kornél (Dunkerque, francia)
Beállók: Schuch Timuzsin (MKB Veszprém), Szöllősi Szabolcs (Csurgó), Zubai Szabolcs (Pick Szeged)
Balátlövők: Grebenár Gábor (Aragón, spanyol), Ilyés Ferenc (MKB Veszprém), Katzirz Dávid (Csurgói), Putics Barna (Gummersbach, német)
Balszélsők: Iváncsik Gergő (MKB Veszprém), Vadkerti Attila (Pick Szeged)
(forrás: kezi.hu)
A magyar férfi kézilabda-válogatott a 2010 ősze és tavaly nyár között lezajlott selejtezőkből százszázalékos teljesítménnyel, +41-es gólkülönbséggel jutott ki a szerbiai kontinenstornára, és most, bő egy héttel az Eb előtt szüksége is volt némi önbizalom-növelésre; Szlovákia ellen hangoltunk a január 16-án induló újvidéki csoportháborúra, ott Franciaország (világbajnok), Spanyolország (vb-bronzérmes) és Oroszország vár ránk. Szóval, hogy a rettegés ne uralkodjon el, Szlovákia ellen egy négymeccses hajrát nyitott szerda este a Mocsai-csapat, a Karácsony Kupán történt sima diadal után. Apropó, Karácsony Kupa: a szlovákiai tornán nem az „igazi” összeállításban szerepeltek legjobbjaink, a „kis” Mocsai, Nagy Kornél, Grebenár Gábor, Putics Barna és Krivokapics Milorad is csak most csatlakozott a legénységhez. És az igazat megvallva az Eb miatt sem kell túlaggódni a dolgokat – hacsak nem a '13-as vb sorsolása miatt –, ugyanis az év csúcseseménye az olimpia, arra pedig nem az Európa-bajnokság kvalifikál, hanem az áprilisi külön selejtező (azon a vb-n elért 7. hellyel már ott vagyunk).
Szlovákia ellen a mérlegünk dicsőséges: 17 győzelem mellett 4-szer ikszeltünk és 5-ször kaptunk csak ki, a legutóbbi találkozónkon, Érsekújváron – a már említett Karácsony Kupán – egy végig kontrollált meccsen győztünk 4 góllal (29-25). A Veszprém Arénában nem volt telt ház, ráadásul az sem volt túl „nézőbarát”, hogy mindkét együttes piros nadrágban futott ki...
A válogatott további programja
Január 7., 18.30, Bréma: Németország–Magyarország
Január 8., 16.00, Magdeburg: Németország–Magyarország
Január 12., 18.15, Szeged: Magyarország–Bahrein
Európa-bajnokság, Szerbia:
Január 16., 20.15, Újvidék: Magyarország–Oroszország
Január 18., 20.15, Újvidék: Spanyolország–Magyarország
Január 20., 20.15, Újvidék: Franciaország–Magyarország
(forrás: kezi.hu)
Aztán játékvezetői keresztvetéssel és két Fazekas-bravúrral el is kezdődött a találkozó, de a negyedik perc végéig nem tudtunk gólt lőni, míg Stranovsky kétszer is betalált (0-2). Ilyés hajszálpontos lelövése után azt gondolhattuk, nem lesz kegyelem, de szívós védekezéssel akadályozták meg fiainkat a szlovákok abban, hogy a különböző támadáskombinációkból gólokat szerezzünk. Bosszantó volt az is, hogy a 10. percben még mindig csak 3 dobottnál jártunk, és emberhátrányból bekaptuk az ötödiket. A tizenegyedik percben kezdődött minden elölről (5-5 után megint kettő mínusz), de a félidő felénél végre már vezettünk is (8-7), igaz, csak pár másodpercig, de a támadásban ritkán szereplő Schuch Timuzsin, Császár és Harsányi megnyugtatóvá tették a helyzetet (11-8), és a hármas különbség állandósult is a felek között. Az első harminc perc végén az amúgy is remeklő Stochlnak köszönhették északi szomszédaink, hogy maradt is a „közte három”.
MAGYARORSZÁG–SZLOVÁKIA 33–24 (17–14)
2012. január 4. 18.15, Veszprém, 5000 néző
vezette: Dobrovits, Tájok
Legjobb magyar gólszerzők: Császár 5, Iváncsik G. 5, Vadkerti 4, Iváncsik T. 3, Putics 3
A második harmincat ugyanúgy kapkodással kezdte a magyar alakulat, mint az elsőt, és két kapott góllal. 5 perc után 18-17-re vezettünk csak, de a csapaterőt azért jelezte, hogy a gólokon 10 játékosunk osztozott, és miután Vadkerti is hozzátette a magáét, visszaállt a „magyaros” különbség (20-17). Öttel is egy újdonsült gólszerzőnek, Katzirz Dávidnak köszönhetően vezettünk először (23-18). Aki a nagy neveket szereti, nem árt megjegyeznie Vadkerti Attiláét, aki saját testi épségét sem kímélte a második félidő derekán, és egymás után lőtt góljai közt volt olyan is, amit emberhátrányból szereztünk általa, befutásból. (15. perc: 26-21.) Hogy a hajrára egyre csak hízott a különbség, a második félidőben a kapuban brillírozó Tatai Péternek volt leginkább köszönhető, elöl egyhangú tempóban termelgettük a gólokat – 29-22-nél már tizennégy magyar gólszerzőnél jártunk, 32-23-nál meg már tizenötnél (nem említve az ellenfélnél játszó felvidéki nemzettársakat...). A végeredmény 33-24 lett – legközelebb Németországban vendégeskedik a csapat 7-én és 8-án. Önbizalom az lesz.
